Hat, javitsatok ki ha tevednek, de egy magyar egyetemen se tanitjak azt amit nap mint nap bevetunk. Ezt nem panaszkent mondom, mert nem nehez megtanulni amugy :)

Ez egy érdekes kérdés. Én az első tanárévemben kénytelen voltam a megszokott iskolai módszerekkel oktatni, hiszen gyakoriak voltak az óralátogatások és a vezetőség ezt igényelte. Ez azt jelentette, hogy két évig Pascal nyelven oktattam, mert ez volt a "megfelelő" nyelv, ehhez értett mindenki.

Idén a hatodik évemet tanítom már az iskolában, és pár csatázás és összetűzés után sikerült az utóbbi két évet projekt-módszerkezdeménnyel oktatni (el is küldettem magam ezirányú HEFOP képzésre... :), vagyis a kezdeti nyelvismertetés után nem apró feladatokat oldunk meg, hanem 20-30 tanórán keresztül tartó "készterméket csinálunk", bár sajnos még nem sikerült megoldanom, hogy az osztály képes legyen kis csoportokban önállóan dolgozni, de talán egyszer sikerülni fog. :)

Ez a módszer azonban problémás... ugyanis az ilyen módon oktatott diákoknak lazán tudok a saját maszek melómból adni és meg is tudnák csinálni... azonban a "hivatalos" megmérettetéseken (OKTV, stb) az ilyen diákok rendre utolsó helyeket érnek el, mert nem erre vannak "tenyésztve"... vannak persze olyanok, akik képesek OKTV-n és az életben is bizonyítani, de ők kevesen vannak... sok tanár pedig az iskolai versenyekre "tenyészti" a diákjait... de ezek a tanárok általában soha nem dolgoztak iskolán kívüli környezetben.

A kérdés az, hogy az iskola a való életre készíti fel a diákot, vagy önön létezését próbálja bizonyítani... a részemről minden szakmai tárgyat oktató tanárt heti 20 órában dolgoztatnék abban a témakörben, amit tanít és a héten felmerülő maradék 20 órájából tartson 10 tanórát. És akkor nem akarna 2007 végén Pascal nyelven oktatni... :)