Blog
Skip to end of metadata
Go to start of metadata

Miért nem leszek tanár a következő tanévtől?

A pedagógusi munka sokrétű és nehezen minőségbiztosítható munka.

Hozott anyagból dolgozunk...

...és a hozott anyag lehet nagyon rossz és nagyon jó is. Ha én azonos munkát végzek két diákon, akkor simán lehet, hogy tízszeres különbség keletkezik közöttük év végére. Gyakorlatilag a diák és a tanár közös munkáját minőségbiztosítjuk a különféle vizsgákon, de nehéz szétválasztani a két munkát. Készítettem már fel országos versenyre diákot úgy, hogy szinte nulla munkát végeztem, és a diák első helyen végzett, illetve olyan felkészítésem is volt, hogy több tíz órán át néztük át a feladatokat és a diák utolsók között végzett. Az első esetben kaptam párezer forintot, mert "jó munkát végeztem", de én azt nem érdemeltem meg. A másik esetben megérdemeltem volna, mert nem rajtam múlt a sikertelenség, de ott nem kaptam semmit. Mondjuk ez kiegyenlítődik így, de érezni, hogy nem azt és nem úgy jutalmazzák, ahogy kellene. Egyszerűen mert nem mérhető.

A pedagógus nem csak órát tart...

...sokan azt mondják, hogy persze, az egész nyarad szabad. Való igaz, évente 46 nap szabadsága van egy tanárnak. Ebből 10 napot kötelezhető nyári táborban felügyeletre (ezzel mostanában nem szoktak élni az iskolák, de van rá példa). A maradék 36( vagy ugye 46) nap pedig fix. Csak akkor és csak annyi ideig szabad kivenni, tehát a szabadság 100 százalékával a munkáltató rendelkezik. Lehet még mindig mondani, hogy sok... de én szívesen cserélem most le a katedrát egy átlagos munkahelyre, de legyen évente egy hónap szabadságom, amikor nem dolgozom. Mert ez évek óta nincs, ha meg is akarok élni... (sad)

A munkabeosztás fix...

...nincs olyan, hogy kések húsz percet és majd ledolgozom. Bizony rá kell számolni a közlekedést a munkábajárásra, mert a diák a második késés után azt találja mondani, hogy Ejnye tanárúr, már megint késett? Ez egy igazolatlan óra! és igaza van, ha én beírom, hogy ő nincs, akkor ez fordítva is érvényes. Megjegyzik, és két-három késés után már nem lehet megtartani a fegyelmet, mert késni fognak ők is. A fix munkaidő azt is jelenti, hogy egy nagyobb iskolában a napi négy tanítási óra nem biztos, hogy 8 és 16 óra között van. Lehet, hogy az órabeosztás szerint reggel megy, aztán több óra szünet után van négy órája este negyed kilencig. Semmi plusz pénz nincs azért, mert ilyen az órarendje. És van erre példa, főleg szakképzőkben.

Csak heti 20 óra a munkaidő...

...de egy tanár nem ennyit dolgozik. Egy óra 45 perc, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy a naplóértjárkálás, taneszközcipelés és néhány adminisztráció ezt a 45 percet kipótolja 60 percre. Mit csinál egy pedagógus a munkaidejének maradék 20 órájában? Például felkészül az órára. Vaktérképet fénymásol, teszteket ír, óravázlatot készít, satöbbi. Természetesen nem sok ez az idő. Mondjuk a tanóra idejének tized része, elenyésző egy tapasztalt tanár esetén, akinek megvan mindene az óráihoz. Természetesen néha kap olyan osztályt vagy tantárgyat, amihez nincs még tapasztalata és rutinja. Például tavaly kaptam heti egy órás "Műszaki pályák világa" című tantárgyat, amely eléggé humán jellegű és a diákok jövőképével, pályaválasztásával, szakmai példaképeivel foglalkozik. Azt kell mondjam, hogy minden 45 perc letanított óra 90 percembe került, fel kellett készülnöm rá, olvasnom kellett a témában, a kérdésekre nem mondhattam mindig, hogy nem tudom. Nem gyakori eset ez, de nem is elhanyagolható. Adhatunk rá heti egy órát.

Még így is marad 19 óra szabadidő...

...és itt van egy hatalmas eltérés a tanárok munkaidejében. Ehhez se a kormány, se az igazgató, se az önkormányzat, se a szakszervezetek nem mertek, tudtak, akartam hozzányúlni. Teljesen nyilvánvaló, mindenki tudja, de mégsem merik meglépni: különbséget tenni a tanárok között. Kimondani, hogy a testnevelő tanár kevesebbet dolgozik, mint a kémiatanár; a matematika tanár kevesebb dolgozik, mint a fizika tanár; az épületgépész elméleti oktató kevesebbet dolgozik, mint az épületgépész gyakorlati oktató. Ettől fázik már jópár éve mindenki. Nem merik meglépni, mert hagyomány, hogy mindenki ugyan annyit dolgozik, hiszen heti 20 órát tartanak.

Ehhez hozzávehetjük, hogy minden félévben minden tancsoportban kell kettő nagydolgozatot íratni és mellé egy-két feleltetést vagy röpdolgozatot. Összesen három jegyet minimum kell produkálni. A röpdolgozatot és a feleltetést el is hagyhatjuk akár, nem fontos, nem sok idő. De egy nagydolgozat kijavítása közel annyi idő, amennyi ideig a diák azon dolgozott. Néha több, néha kevesebb. Aki próbált meg egy programban vagy áramkörben egy hibát órákon át keresni, az tudja miről beszélek. Nekem meg kell mondanom, hogy a diák hol és mit hibázott. Nem elég az, hogy nem jó a megoldása. Ez elmegy feleletnél vagy röpdolgozatnál, de egy másfél-két órás dolgozatnál már nem.

Számoljunk...

...adott egy földrajz tanár, akinek egy-egy osztállyal heti egy órája van, mivel a földrajz nem kötelező érettségi tantárgy. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben - 30 fős osztályokat feltételezve - 1200 dolgozatot kell kijavítania félévente. Ha feltételezzük, hogy rutinos öreg róka, és a dolgozatokat átlag 45 perc alatt kijavítja, akkor ez 900 munkaórát jelent neki félévente. Egy félév 19 tanítási hétből áll, ez lefelé kerekítve 45 órát jelent hetente. Hoppá. Heti 65 munkaóra, napi 13.

Számoljuk a másik végletet. Példaképp az én esetem tökéletes lehet, három osztályban tanítok, ami nem is osztály, hanem tancsoport. Összesen 47 diákot tanítok, szinte családias körülmények között, többet vannak velem, mint a családjukkal... nekem félévente 94 dolgozatot elég kijavítanom. Ha azt mondom, hogy programokat nehéz kijavítani, és két órát mondok egy-egy programra (ami bőven felülsaccolás), akkor is csak 190 órát, vagyis heti 10 órát tudok felmutatni. De inkább azt mondom, hogy heti öt órát foglalkozom dolgozatok kijavításával. Hoppá. Ez heti 25 munkaóra, napi 5.

Ugyanazt a fizetést kapjuk...

...s én ezt nem érzem igazságosnak. De nem fognak ehhez hozzányúlni. Természetesen lehet, hogy vannak olyan tanárok, akiknek ennyit kellene dolgozniuk, de nem ennyit dolgoznak...

Nos, ez az utolsó évem főállású tanárként...

...bár reménykedem, hogy tudok még majd tanítani, akár ismét főállásban, de a jelenleg nem tudom felvállalni a közölt feltételeket. Egyrészt a kötelező órákat felemelik - bármiféle differencia nélkül - 24 órára. Emeld meg a két számot 20 százalékkal. A legjobb esetben veri a heti 40 órát, a rossz esetben a heti 80 órát. Az alapbérem pedig marad(na) nettó 84500 forint. Ezek mellé a fenntartó, a város anyagi helyzetére való tekintettel általános 6 százaléknyi költségvetésmegvonást tervez, ami elvileg csak a dologi kiadásokat érinti... elvileg. A 20 pedagógus státusznyi bérköltség csökkentésen felül. Ez azt jelenti, hogy aki marad, annak se lesz túl jó. Megszűnik a 13. havi fizetés, igaz, ezt béremelésnek álcázzák. Kiszámolva szeptembertől 20 százalékkal több munkáért 6% fenntartói támogatás-megvonást kapunk. Ezen felül az alapbér ±15% változhat, erről két év múlva lesz döntés.

Szerinted engem tudnak azzal marasztalni, hogy helyettem egy nálam alkalmatlanabb tanerőt rugnak ki?

Szerinted?

      
      
Page viewed times

13 Comments

  1. Anonymous

    Szívemből szóltál Gábor! Én is most fogom abbahagyni 4 éves informatika tanári pályafutásomat, szerintem örökre... Részemről irány Írország... Üdv, Antal

  2. Anonymous

    Ó, mennyire a szívemből beszéltél!
    De én még nem néztem rendes munkahely után...

  3. Anonymous

    Én ezelőtt kilenc évvel, tizenöt évi "katedrás" munka után váltottam.
    Nem bántam meg.

  4. Anonymous

    Pff...

    Tanári diplomát a hülye is meg tud csinálni, ha esetleg valami komoly(műszaki szakot) választ akkor nem kell havi 80ért tanítóskodnia.

    1. Anonymous

      Mindegy milyen diplomát csinálsz, komoly műszakit vagy tanárit, ha nincs elhivatottság akkor mindegy. Aki szereti a szakmáját legyen az tanár, mérnök, jogász vagy kozgazdász de akár cipész annak meg is látszik a munkáján. Komoly műszaki diplomát is csinálnak meg hülyék, nekem elhiheted, komoly műszaki egyetemen tanítok. (kell a hallgató, kell a pénz ennyi)

  5. Auth Gábor AUTHOR

    A következő munkahelyemen minimum négyszer ennyi lesz a nettó fizetésem, igazából nem értem, hogy miért maradtam ennyi ideig tanár... talán mert szeretek tanítani... (smile)

    A politikát szeretném kizárni, ha lehet. Kérek erre mindenkit, hogy ne indítson és főleg ne reagáljon ilyen hozzászólásra. Köszönöm.

    Alapvetően egyetértek az óraszám emeléssel és a pedagógus létszám csökkentésével, mert nincs kit tanítani, és az a kevés gyerek se mindig jó partner a tanításhoz. Nagyon sokat változott a világ. 7 éve, amikor kezdtem, 28 fős osztályból volt 3-4, akiket megbuktattam, most 28 főből van 3-4, akit igazából átengednék, a többi nem érdemli meg. Elszomorító dolog... (sad)

  6. Anonymous

    Én általános iskolában dolgozom, felső tagozat. Matekot tanítok. Itt sem jobb a helyzet. Én alapvetően nem értek egyet az óraszámemelés és a bérezés aránytalánságával, de ami a leginkább elkeserítő, hogy fiatalon (28) azt kell tapasztalnom, hogy sem a politikai "hozzáértők", sem a szülők, sem pedig a gyerek (nem magától lesz ilyen, otthonról hozza a hozzáállásást, véleményét) nem tisztelik a munkánkat. De nem szabad általánosítani... tisztelet a kevéske kivételnek. Ugyanakkor az elvárások , amiknek meg kell(ene) felelnünk, magasak... mindhárom oldalról.

    És mégis azt mondom, hogy szeretek tanítani. Miért? Mert van valamim, ami lehet, hogy a 15-30 éve tanítókban vagy a nagyon lelkes ifjoncokban még megvan: a tanítás szeretete. Aki fontosabbnak érzi a pénzt, a megélhetést, mint az elhivatottságát, annak nem szabad a pályán maradnia. Van választása... csak munkahely van kevés.

    És panaszkodhatunk egymásnak, másnak, magunknak és a politikusoknak, -akik "értünk hozzá és majd mi megreformálunk mindent" magatartásukkal sokat segítenek az oktatáson - csak magunk tudunk a helyzetünkön változtatni: hogy melyik a helyes, döntsön mindenki saját maga, illetve gondolkozzon további alternatívákon
    -más pályára lépek, ahol a fizetésem talán egyenes arányosságban áll az elvégzett munkámmal /és nincs közöm a gyerekekhez (smile) /
    -megpróbálom a lelkemet felkészíteni a világ ilyen mértékű változására, hogy én is változzam s ezáltal jobban végezhessem a munkámat
    -megpróbálok jó példával elöljárni, még akkor is, ha most nem látom az eredményét s talán lesz majd, akiből az általam képviselt "maradi" értékek jó embert faragnak
    -az oktatást kicsit háttérbe szorítom és inkább nevelek, (nehéz, mert neveljen a szülő és ne csak én!!) mert a fiatlok többsége sajnos a fenenagy liberalizmus, a rohanó életvitel, a szülők válása, a napi átlag 10-12 óra munka mellett nem tudnak kihez fordulni, s nekem kell segítenem (ha nem tetszik, tényleg nem szabadtanítani)

    Nehogy azt gondoljátok, hogy fanatikus tanár vagyok - de a panaszkodás helyett megoldások, összefogás és támogatás szükséges - vagy, hogy nekem nem jutott eszembe elhagyni a pályát...

    De ha lelkem legmélyére nézek. SZERETEK TANÍTANI

    1. Auth Gábor AUTHOR

      Aki fontosabbnak érzi a pénzt, a megélhetést, mint az elhivatottságát, annak nem szabad a pályán maradnia. Van választása... csak munkahely van kevés.

      A baj az, hogy a boltban a kenyeret pénzért adják, nem pedig elhivatottságért cserébe. Ha a társadalom berendezkedése pénz alapú, ahol az elvégzett munka közelítő fokmérője a pénz, ott nehéz azzal érvelni, hogy az elhivatottság felé próbáljuk terelni a pedagógust... nem az lenne a normális, hogy a munkájáért megfelelő pénzt kapjon? Nem alanyi jogon járó pénzt, hanem a munkájáért cserébe.

      Éppen most voltam a cégnél, ahol például a programozók betegre keresik magukat, de... egy gépnél kettő programozó ül. Az egyik programot ír, a másik nézi, és közben jelentős vitákat generálnak egymás között a készülő program kapcsán, a kontroll folyamatos, a program minősége kiváló, a munka azonban picit idegörlő, mivel nincs lazítás, mindig van, aki figyel, és a szerepek folyton változnak, egy órával később mások programoznak, és mások figyelnek... be merné vállalni ezt a pedagógusok nagy része, hogy minden óráján benn lenne egy másik tanár és az, hogy holnap ki lesz benn nála, csak aznap derül ki?

      Ha igen, miért, ha nem, miért nem? (smile)

  7. Anonymous

    Elég lesújtó a véleményed!
    És ami még lesújtóbb, sajnos igazad is van.
    Van azonban egy másik aspektusa a dolognak, és én ezért tanítok. Remélem vannak rajtam kívül is olyanok akik értik is amit csinálnak, lásd tanítás, és remélem, hogy gyermekeim jobbára ilyen kezekbe kerülnek.
    Látom azonban, hogy erre egyre kevesebb az esély.

    Te most meg tudod tenni, hogy kiugrassz a kerékből, azonban nem mindenki ilyen "szerencsés". Az általad fölhozott földrajz tanárnak esélye nincs kiugrani. Nekünk informatikát tanítóknak azonban van. (választani tudni kell)
    Én is sokat gondolkodtam - menni, vagy maradni? Egyelőre maradok (igaz másodállást vállalva, ami mint tudjuk rontja az oktatásom minőségét). Remélem változnak lassan a feltételek és lesz értelme a tehetség gondozásnak is, mint ahogy azt az OKTV eredményhírdetésén miniszter úr kiemelte. Én adok még egy évet a rendszernek, aztán kilépek, ha nincs értelme tovább. (nagyon ebbe az irányba megy a dolog)
    Jah és egy fontos elméleti megállapítás: hat évente váltok munkahelyet (legalábbis eddig), e szerint azonban 2 évem van még, vagy megdől az elmélet (wink)

    Valaki itt külföldre kívánkozott, Írországba. Neki üzenem, hogy az közel van. Ausztráliáig meg se álljon ha elindul. Onnan 10x meggondolja, hogy visszaforduljon. Egyik ismerősöm megtette, de megbánta.

    Sok sikert az új munkahelyeden!

  8. Anonymous

    Azt hiszem mindannyiunknak igaza van. Addig míg két diplomával annyit keresek, mint egy supermarketban dolgozó pénztáros, mit szóljak? Én tudom, mennyi áldozattal járt a második diplomám estin, saját zsebből fizetve, gyermekemet havonta egyszer egy hétre egyedül hagyni, hogy biztos legyen a munkahelyem, legyen határozatlan idejű kinevezésem. A pedagógus pályában az a legszerencsétlenebb dolog, hogy nem értünk máshoz, legalábbis én nem. Én hivatásomnak éreztem a pályaválasztásomat, ma már kezdek kiégni, hónapról hónapra élünk, félretenni nem tudunk, a hitelfelvétel pedig nem megoldás.

    A gyerekeket szeretem, szeretek tanítani, de akkor amikor az ember idejét beosztják, vagy be akarják osztani, az már sok. Gondolt e valaki egyáltalán arra, hogy a hétfői napra mikor készülünk?! Vasárnap déklután. Igen. Nálunk a hétvége vasárnap délben befejeződik. És ha valaki azt mondja, hogy a napi ötödik megtartott óra után még tud nevetni, és koncentrálni, le a kalappal. Csinálják utánunk azt javaslom.

    Sajnos az én fejemben is megfordult egyre gyakrabban hogy más országban próbáljak szerencsét, de az ororszon kívűl nyelvet nem tudok. A fizetésemből, és az időmből pedig nem telik a nyelvórákra, ami pedig elengedhetetlen lenne, pl. külföldi munkához, esetleg egy egyetem elvégzéséhez, persze az is saját zsebből. Hát ennyi, köszönöm a lehetőséget.

  9. Anonymous

    Rákeresek az "informatika" szóra félálomban a Google képkeresőben és a te arcod jön be (smile)

    Érdekes volt olvasni a soraid és teljesen egyetértek. Diplomaosztónk után egy évvel én vagyok az egyetlen, aki még (középiskolában) tanít. A többiek hamarabb feladták. De azt hiszem, én is váltok rövidesen, ugyanazokért, amiket írtatok.

    Ja, és üdv pesten ha már ide költöztetek a szomszédba (smile)

    Zaza

  10. Anonymous

    Tiszteletem! (smile)

    Gondoltam írok, mert ugyse ír ide senki szinte.

    Szóval mi haladunk a programozó csoport. Kaptunk egy Java Janit. (big grin)
    De jó arc amugy és még tud is ezt azt. Szóval nem a Pinky tanárnőt kaptuk meg. Amugy a suliban meg a szokásos káosz, ha a Fodor t. úr nem lenne, már a suli rendszer romokba heverne (smile)

    Mi haladunk, jön lassan a szakdolgozat leadásának határideje. na jó még 2 hónap, de az már nemtul sok. (smile)

    Remélem Gábor bá (tongue) jól van és tetszi a munkahelye. (smile)

    Üdv: Volt tanítványa! (smile)

    1. Auth Gábor AUTHOR

      Jó hallani, hogy van élet utánam... (smile)

#trackbackRdf ($trackbackUtils.getContentIdentifier($page) $page.title $trackbackUtils.getPingUrl($page))