A Kühae kódexet a magukat Ilhir Obtun – A Legenda Őrzői – néven nevező ősi kaszt őrizte meg, s az eredetlegenda írásos emléke kapott méltó helyet ebben a kódexben. Sajnos a kódex nem maradt meg teljes egészében, és ez nem is csoda az eltelt több, mint tizenháromezer év alatt. Az eredetiről viszont az idők során több másolat is készült, ám sajnos ezek tartalma némileg különböző. A most következő szöveg az eredeti kódex leghűbb másolata alapján készült, mivel az eredeti kódexet természetesen nem kaptuk kézhez.
A fordítást több – a kódex értelmezésében tapasztalt – idős mágus segítségével végeztük. Nagyon ügyeltünk a szóhűségre és a szavak eredeti jelentésére. Mondani sem kell, hogy az utóbbi feladat volt a legnehezebb, holott készséggel segítségünkre siettek az Ilhir Obtun tiszteletreméltó mágusai.
Sikerült megtekintenünk az eredeti kódexet is, bár túl közel nem engedtek hozzá. Nagyon erőteljesen őrzik, hihetetlen mágikus energiát befektetve, ami teljességgel érthető is. A kódex hatvanhárom sűrűn teleírt nagyon erős és ellenálló Gnerk bőrből készült vékony lapokból áll, amelyet többrétegű Khverm fából készült vázra feszítettek ki. Az idő bizonyította, hogy ezen alkotórészek mennyire állják az idő múlását.
Az erős védelem ellenére az első lap nagyon megrongálódott, a második lap is sok sérülést szenvedett. A sérülések oka egyszerűen az, hogy keletkezése után majd fél évezredig semmi sem védte, ki volt téve a természet vad erőinek, mivel a megírása utáni évszázadban kitört hatalmas háborúban nyoma veszett.
Egy barlangban találtak rá egészen pontosan 12.624 éve. A barlang bejárata után pár méterrel szerencsére egy kőomlás elzárta a járatot, megóvva ezzel a kódexet a komolyabb sérülésektől. A kőomlás nem természeti okra vezethető vissza, a kódextől távolabb feküdt egy mágus
csontváza, aki valószínűleg az életét áldozta a kódex védeléméért.
Az első lapot és a második lap elejét kivéve sikerült teljes mértékben lefordítani, de csak az Ilhir Obtun segítségével tudtuk a kódex elejét is kellőképpen értelmezni. Az első lap az eredetlegenda szempontjából feltételezhetően ugyan nem tartalmazott fontos információkat, hiszen jobbára az írásba foglalásban segédkezők neveit, illetve a keletkezés körülményeit sorolta fel.
Sajnos a második lap sérüléseit már az eredetlegenda eleje bánta, ugyan a szöveg nagy része olvasható maradt. A Legenda Őrzőinek is csak sejtéseik és találgatásaik vannak a hiányzó részekről, de a jelenlegi magyarázat általánosan elfogadottnak mondható közel háromezer éve. Máig előfordulnak kisebb helyreigazítások, de ezek már csak lényegtelen apróságok voltak, a történet lényegét még nem kellett megváltoztatni.
A kódex magyarázatot ad a bolygó nevére is, és lakóinak származására, a Müsól'düa ugyanis egyértelműen utal egy legendás eredetre, hiszen csak egyféleképpen fordítható: A hősök jutalma. A kódex szerint az ősidők kezdetén két erő létezett a világon, mégpedig az Ubvdú és a Línae. Mind a két szónak sok jelentése ismert, sok fogalomra használják a különféle népek. Az Ubvdú jelenti a világosságot, a fényt, a meleget, a jót és a fehéret. A másik név ezek ellentétét, a sötétet, az árnyékot, a hideget, a rosszat és a feketét.
A kódex nem is tesz említést a világ teremtéséről, egyszerűen feltételezi annak létezését, eme őserőkkel együtt, legalábbis a megrongálódott részen sem találni erre utaló szavakat. A Ilhir Obtun azonban feltételezi, hogy ezen őserők nem természeti jelenségek, hanem hatamas tudással és erővel rendelkező testetlen lények, akik jelen vannak mindenhol.
Mivel a kódex a világot örökkévalónak tekinti, annál furcsább, hogy ugyanilyen természetesen állítja: életet Ubvdú teremt, ő teremti meg az élet feltételeit ott is, ahol az nem lehetséges. Línae elpusztít mindent, amit Ubvdú hozott létre, célja a világmindenség eredeti formájának megtartása. Bármerre is járt, mindenhol a gyilkos pusztaság maradt mögötte.