Skip to end of metadata
Go to start of metadata

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vezető szoftverfejlesztő architekt. Ez az architekt egyszer felvette a telefont.

- Kiss Igor.

- Szia Igor, Péter vagyok. Átküldök neked egy anyagot. Még a héten el kell döntenünk, hogy megpályázzuk-e ezt a melót vagy sem. Több milliárdos megrendelésről van szó, és teljesen a profilunkba vág.

- De főnök, te is tudod hogy jövő hétfőn átadás van, és részben a kód review-kkal vagyok még mindig elfoglalva, részben az integrációs tesztek eredményeit kell kiértékelnem, részben pedig holnapra meg kell csinálnom a terveket is a következő fázishoz!

- Ez utóbbi ráér, legfeljebb adok addig némi dokumentációs melót a húsz emberednek, azzal úgyis mindig el vannak maradva a szoftverhez képest. A döntést viszont minél hamarabb meg kell hoznunk, úgyhogy tegyél félre mindent, nézd meg hogy meg tudjuk-e csinálni, és adj egy durva becslést is rá. Ahogy néztem, a követelmény leírás nagyon részletes, és ott egy telefonszám is hogy kit kell felhívni ha kérdésed van. Azt mondta, éjjel-nappal bármikor hívható.

- Oké, igyekszem!

- Szia, máris küldöm.

Katt.

- Ennyire sürgősen azért soha nem kellett még dönteni. – gondolta Igor. – Mindenesetre a meló az meló, meg kell csinálni, bármi is legyen az, és a prioritások meghatározása mégiscsak a menedzser feladata. Azért a fene beleeshetne -  tette hozzá gondolatban, hiszen félig már kialakult a fejében a következő fázis terve, amit most nagyrészt jól el fog felejteni, és kezdheti majd elölről az egészet.

- Na nézzük, mission statement, vision, mi a fenének küld ilyen hülyeségeket ez a majom, aha, megvan, követelményelemzés. Na, lássunk neki.

A következő néhány órában Igor alaposan átrágta magát az elemzésen. Egy távvezérelt járműről volt szó benne, s mivel hasonlót már fejlesztettek, így ez is teljesen lehetséges fejlesztésnek látszott. Volt néhány trükkös követelmény – például a navigációt a jól bevált GPS vagy iránytű helyett a nap meg a csillagok állásának elemzésével kellett megoldani a doksi szerint.

- Micsoda baromság, aztán majd minket okolnak ha éjjel felhős az ég, és nem látszanak csillagok, a jármű meg majd ott áll és meg sem tud mozdulni. Tegyünk csak bele bátran egy GPS modult is, a hardvereseknek meg sem kottyan, a szoftveres meg legalább alternatív megoldásként tudja használni ha nem látszanak a csillagok.

Igor végigrágra a követelmény elemzést, elolvasta a nem funkcionális követelményeket is (ismét látott furcsaságokat, nagyon extrém működési hőmérséklet tartomány, meredek leküzdendő lejtőszög, ilyenek), de ezek – főként a hardveresek problémája lévén – nem érdekelték különösebben Igort. Összeszedte a megvalósítandó fícsöröket, megbecsülgette őket – részben a katonák számára nemrég teljesített távvezérlésű tank fejlesztése során nyert tapasztalatai segítségével -, majd az egészet visszaküldte a főnökének.

- A melót részünkről el tudjuk vállalni, ha a mérnökök meg tudják csinálni hozzá a vasat, akkor a szoftveres résszel nem lesz baj – írta le önérzetesen az üzenetében.

Eltelt másfél év, a kütyü elkészült, le is szállították. Egy hónappal később jött az első hibariport:

- Az előírt 1 másodpercen belüli válaszidőt a jármű nem képes teljesíteni!

Igor megkereste ezzel kapcsolatban a főnökét, hogy el tudná-e küldeni a megrendelőhöz, mivel ők extrém módon letesztelték a gépet, és jobbára ezredmásodperces és századmásodperces válaszidőket kaptak. A főnöke felhívta a megrendelőt, majd elképedve átadta a telefont Igornak.

- Halló, a vezető szoftverfejlesztő vagyok, és szeretném terepen ellenőrizni a járművet, mert mi soha nem tapasztaltunk hasonló késlekedést a válaszidőkben – mondta.

- Az sajnos lehetetlen, mert a jármű jelenleg épp a Holdon van! – hangzott a válasz.

- De... izé.... és honnan irányítják? – kérdezte Igor.

- Hogyhogy honnan, hát innen a Kennedy űrközpontból, a mission control teremből!

- Értem, köszönöm, viszont hallásra! – tette le a kagylót Igor mérgesen. Tisztában volt vele, hogy felhasználóval nem ordítozunk, különösen nem mielőtt a főnökével megbeszélné a problémát. De amint letette a telefont, máris elkezdett Péterrel kiabálni.

- De hiszen a Hold több mint 300 ezer kilométerre van a Földtől, a fény egy másodperc alatt oda sem ér, nemhogy megfordulhatna! Ezek a barmok miért nem írták le a követelmény elemzésbe hogy a Holdon akarják távvezérléssel használni?

- De hiszen leírták, ott volt a mission statement-ben is, meg a vízióban is! – válaszolta a főnöke.

- Basszuskulcs, azokban soha semmi hasznos információ nem szokott lenni, azokat nem olvastam – hebegte Igor.

- Nos, akkor jó lenne baromi gyorsan kitalálni valamit, mert különben a szerződés szerint kötbért kell fizetnünk, több millió eurót, ami nyomban csődbe vinne minket. – válaszolta hidegen Péter. – Most menj, és holnapra állj elő egy megoldással! – tette még hozzá.

Igor némi fejtörés után kitalálta, hogy a vezérlő oldali szoftverbe beletehet egy részletes Holdtérképet, és valami jósló algoritmus segítségével majd jól megbecsüli, hogy mi lehet a gép válasza adott utasításra. Ezt a választ még azelőtt megadja a vezérlőben, hogy a gép tényleg visszajelzett volna. Aztán ellenőrzi a jóslás pontosságát, és némi logika segítségével öntanuló módon idővel egyre jobb lesz. A felhasználó meg soha nem fogja észrevenni, legfeljebb csodálkozik hogyan szegtük meg a fizika törvényeit.

Kicsit fel is vidult, hiszen elég érdekes fejlesztésnek ígérkezett ez.

- Kell hozzá néhány hét, de a csapat meg tudja csinálni. – gondolta.

Tényleg megcsinálták, le is szállították. A NASA leellenőrizte, és nem szólt semmit.

A kütyü a Holdon eközben nekiütközött egy ismeretlen, a részletes holdtérképen nem szereplő tárgynak. Egy idegen űrhajó volt az. Jelentette nyomban, hogy ismeretlen tárgyat talált, és azt is jelentette, hogy önállóan mozgó valamik jöttek ki az ismeretlen tárgyból. Igor öntanuló programja ezeket az információkat előre meg nem jósolhatta, így ezek nem is mentek át a szűrőn, az irányítóteremben senki nem sejtette, hogy mit talált a jármű. Így aztán a gép - önálló döntési modulja is lévén - egyszerűen kikerülte az idegen űrhajót, és faképnél hagyta az idegeneket. Az idegenek civilizációja rendkívül empatikus lényekből állt, akik szemében a teljes közöny halálos sértés, mi több, valóságos undorító betegségnek számított. Így aztán értesítették a közelben tartózkodó flottájukat, és egy évvel később a Földet teljesen lerombolták.

A NASA, amely spórolni akart azzal hogy fontos körülményt ha el nem is titkolt, de teljesen szokatlan helyre tett (a későbbi kötbér reményében), valamint Igor, aki az idejével akart takarékoskodni és ezért nem volt hajlandó elolvasni három bekezdést, soha nem tudta meg, hogy végső soron ők az okai az emberiség és az egész Föld pusztulásának.

Így aztán attól kezdve boldogan nem léteztek, ha azóta fel nem támadtak.

      
      
Page viewed times
  • No labels
#trackbackRdf ($trackbackUtils.getContentIdentifier($page) $page.title $trackbackUtils.getPingUrl($page))