Skip to end of metadata
Go to start of metadata

You are viewing an old version of this page. View the current version.

Compare with Current View Page History

« Previous Version 5 Next »

Matolcsy György bejelentette: aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíj-járulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján. mti

E sorokat olvasva olyan érzésem támadt, hogy ismét egy hatástanulmány nélkül bejelentett változtatás, s késztetést érteztem arra, hogy a dolgok végére járjak, tényeket gyűjtsek össze, majd mérnök aggyal logikus rendszer építsek ezekből az adatokból.

Állami nyugdíj története

Szerte a világon probléma az 50-100 éve bevezetett nyugdíjrendszerek fenntartása, amelyek többsége – meglepő módon – klasszikus tőkefedezeti biztosítás volt eleinte, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Ezek a nyugdíjrendszer-kezdemények ipari – bányászati, nehézipari, stb. – nyugdíjkasszák voltak, a gyár által félretett összegeket percíz könyvelők egyéni számlákon tartották nyilván, majd ebből a pénzből fizették a kiöregedett munkás nyugdíját. Ez a rendszer kiválóan működött, ha az ember a teljes életét ugyanannál a vállalatnál dolgozta le, de más gyárba már nehezen volt átvihető a megtakarított összeg, illetve idővel szélesedett a nyugdíjra áhitozók irigykedők száma is, s így a nyugdíjak kezelését egyre inkább az állam vette át.

Több országban a tőkefedezeti rendszer helyett felosztó-kiróvó rendszert vezettek be, amely nem vezeti egyéni számlákon a befizetett pénzt, hanem a beérkező összegeket azonnal ki is fizeti, így ez a rendszer nem tud működni elegendő befizető nélkül. A magyarországi állami nyugdíjrendszer felosztó-kiróvó módon működik, ám a Svéd modellel ellentétben a tárgyhavi kifizetések összege nem függ a tárgyhavi befizetések összegétől, így a nyugdíj kasszában elméletileg többlet keletkezhet, gyakorlatilag hiánnyal küszködik.

Mindez a számok nyelvén azt jelenti, hogy a nyugdíjkasszába befizető aktív 4,025 millió bérből és fizetéből élő alkalmazott után befizetett 24 százalék TB és 1,5 százalék állami nyugdíjbiztosítási járulékból kell kifizetni a 2,989 millió sajátjogú és nyugdíjszerű ellátásban részesülő inaktív ember összesen 2991 milliárd forintnyi nyugdíját. Az átlag fizetés 202 ezer forint a versenyszférában és 185 ezer forint a költségvetésből élő alkalmazottak esetén, erre a bruttó összegre jön rá a 25,5 százalékos befizetés az állami nyugdíj kasszába. Ha a 202 ezer forintos – magasabb – összeggel számolunk, akkor egy gyors számolással kiderül, hogy 2.487 milliárd forint folyik be évente az államhoz – persze ebből a közszféra befizetése egyik zsebből a másik zsebbe kerülő pénzt jelent – holott közel 3 ezer milliárd forintot kell kifizetni. A kettő közötti – mintegy 515 milliárd forintnyi – különbséget más adónemből kell fedezni, hogy minden évben, kifizethető legyen a megígért nyugdíj.

Magánnyugdíjról

1997 óta minden pályakezdőnek kötelező volt egy magánnyugdíjpénztárba belépni, s a bruttó fizetésének 6 és 8 százalék közötti részét a munkáltató a magánnyugdíjpénztárnak utalta. A magánnyugdíjpénztárak felosztó-kiróvó mód helyett tőkefedezeti módon működnek, minden tagnak van egyéni számlája és minden tag tulajdonos a pénztárban, kilépése – vagyis nyugdíjba vonulása – esetén a pénztár tulajdonosai – a maradó tagok – kifizetik a neki járó részt a pénztár vagyonából – vagy életjáradékot fizetnek a klasszikus biztosítási elvek mentén.

Napjainkra a magánnyugdíjpénztári befizetések havonta 30 milliárd körül járnak, éves szinten így 360 milliárd forint bevételtől esik el az állam, és ennyi pénzzel gyarapodik a pénztárak összessége, vagyis a tulajdonosok. Vagyis mi. Ugyanis akinek akár 1 forint befizetése van egy pénztárba, annak a befizetésével arányosan tulajdonjoga keletkezik a pénztárban.

Matematika

A magánnyugdíjpénztári rendszer 2015-2020 körül kezdett volna tömegesen nyugdíjat folyósítani, a vegyes rendszerben nyugellátást kapóknak az állam fizette volna a nyugdíj 75 százalékát, a maradékot pedig a magánnyugdíjpénztár. Ez azt jelenti, hogy a rendszer hosszú távú fenntartása esetén az államnak a – mai értéken – 3.000 milliárd forint helyett csak 2.250 milliárd forintot kellene kifizetnie, miközben továbbra is 2.487 milliárd forint folyik be a befizetések által, így a nyugdíjkasszában évente kb. 250 milliárd forint többlet keletkezne, addig viszont ki kellene tartania az államnak, pótolni a kieső összeget, s nem hozzányúlni ehhez a rendszerhez. Ha a népesség és az aktív dolgozók száma 10 százalékot csökken 2040-ig, akkor is legfeljebb csak nullszaldós lesz a rendszer, nem keletkezik benne hiány.

Ha megszűnik a második pillér, akkor – mai értéken – az állam 3000 milliárd forint nyugdíjat kell kifizessen, miközben csak 2.487 + 360 = 2.847 milliárd forint folyik be, amely ugye évente 150 milliárd forint hiányt jelent a kasszában. Ha 10 százalékot csökken 2040-ig az aktív dolgozók száma, akkor már közel 400 milliárd lesz az éves hiány a kasszában, vagyis ott leszünk, mint most – semmivel se lesz jobb, de akkor már nem lesz honnan pénzt szerezni...

Egy államnak illene 50 éves távlatokban gondolkodnia... úgy látszik, hogy a mostani 20-40 éves korosztály majdani nyugdíját áldozzák be az elkövetkező pár év jólétéért – az ember, mint egyén ilyen, ma él, nem törődik a holnappal – az állam dolga lenne a hosszú távú gondolkodás.

Ha kiflit lopsz egy boltból, akkor tolvaj vagy. Ha 3 ezer milliárdot lopsz a nyugdíjkasszából, akkor miniszter vagy.

Mit hoz a jövő?

A társadalomkutatók egyöntetű véleménye szerint a világ társadalmai elöregednek, vagyis egyre több-és-több idős ember jut egy munkaképes emberre, ezt a helyzetet kezelni kell, különben nem lesz elegendő pénz nyugdíjak kifizetésére. A nyugati társadalmak többsége igyekszik áttérni a felosztó-kiróvó rendszerről a tőkefedezeti módszerre, mivel ezzel biztosítható, hogy a jövőben évszázadokon keresztül is fenn lehet tartani a nyugdíjrendszert. A felosztó-kiróvó módszer alapja a népesség folyamatos növekedése, amely feltételezi, hogy mindig több aktív korú ember dolgozik, mint amennyit el kell tartania. Az utóbbi százezer év ilyen volt, az emberiség létszáma folyamatosan növekedett, esetenként vetette vissza járvány vagy természeti katasztrófa. A fák azonban nem nőnek az égig, előbb-utóbb elkövetkezik az a "szomorú" esemény, hogy a Föld lakossága nem növekszik tovább, mivel nem tud eltartani több embert.

Arra alapozni egy nyugdíjrendszert, hogy a magyarországi lakosok száma folyamatosan emelkedni fog – nem túl bölcs dolog – mivel előbb-utóbb nem fog több ember elférni az ország területén, és – legkésőbb ekkor – át kell állni egy másik – egy fenntarthatóbb – nyugdíjrendszerre. A kérdés az, hogy mikor történjen meg ez az átállás...

Nyugdíjak 2050-ben

A politikusok álmait a társadalomkutatók porig tudják rombolni azzal, hogy 2050-re a világ lakosságának 60 évesnél idősebb része 600 millióról 2 milliárdra emelkedik, ahogy világszerte tolódik ki a várható életkor – lásd a videón az utóbbi 200 év történetét. Ez alól a magyarok se lehetnek kivételek, legyen bármilyen gyerekvállalásra ösztönző az adórendszer, ha nem ölik le 70-80 évesen az akkori időseket (például az egészségügyi rendszer ilyen átalakítása okán), akkor azok jó része 90-100 éves koráig fog élni, az arányok nem fognak változni – több gyerekhez több idős fog tartozni, de jó esély van arra, hogy nem növekszik robbanásszerűen a gyermekvállalási kedv – a társadalom öregedése azonban nem fog megállni. A kérdés az, hogy az akkor nyugdíjba kerülő emberek miből fognak megélni?

Kettős mérce

... aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíj-járulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján ...

Önmagában nem lenne gond a tisztán állami vagy a vegyes rendszer közötti váltás szabadsága, ami dühítő, az a fenti idézet jelentése. 2011-től három féle adófizető lesz az országban

  • aki után a munkáltató fizet 24 százalék nyugdíjjárulékot, és majd kap állami nyugdíjat
  • aki után a munkáltató fizet 24 százalék nyugdíjjárulékot, és nem kap majd állami nyugdíjat
  • aki után a munkáltató nem fizetett nyugdíjjárulékot – hiszen feketén dolgozó volt, és majd kap szociális ellátást

Ugye furcsa? Aki nem fizet, az is kap abból, amit azt fizet, aki nem fog kapni.

Ebben az olvasatban az idézet azt jelenti, hogy a magánnyugdíjpénztárnál maradók olyan szolgáltatás után fizetnek, amelyet nem kapnak majd meg. Ki akarna olyan biztosítás után havi tízezer forintokat fizetni, amiről papírja van, hogy a biztosító semmilyen körülmények között nem fog neki fizetni? Ki akar kifizetni egy terméket, amelyet nem fog megkapni? Jogos-e fizetni egy olyan dolog után, amelyet semmilyen körülmények között nem kapok meg? Jogos-e, hogy aki nem fizet biztosítást, az kap majd szociális ellátást? Igazságos-e ez?

A kormány szerint a tagok válasza az lesz, hogy akkor inkább átlépek az állami rendszerbe, ám lesznek sokan, akik azt mondják, hogy nem lépek át az állami rendszerbe, inkább a megtakarításom növelem vagy feketén fogok dolgozni. A kérdés az, hogy milyen arányban maradnak ellenállók. Én maradok tag.

Miért maradok?

Ha a társadalom elöregedik, akkor magas állami nyugdíjra nem számíthatok, hiszen a kevés befizető által befizetett kevés pénzt nyilván nem lesz elég az összes nyugdíjasnak, s az állam kénytelen a magasabb nyugdíjra jogosult egyénektől megvonni a nyugdíjuk egy részét, minthogy a minimálbéren tengődő minimális összegen tengődő nyugdíjasok juttatását csökkentse, vállalva, hogy ezzel az éhhalál szélére sodorja őket.

Egyértelmű számomra, hogy a mostani befizetéseim a jelenlegi nyugdíjasoknak azonnal kifizetésre kerülnek, én ebből a pénzből 40 év múlva semmit nem látok, az akkori befizetőktől függene a havi pénzem, ezért inkább az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetek több pénzt, illetve különféle megtakarítási formákban tartom a vagyonom, amelyet majd a nyugdíjas éveim alatt felélhetek.

Számoljunk.

Mint említettem volt régebben, az 500e bruttó fizetésnél többet keresők 3 százalékához tartozom, a magánnyugdíj pénztáram havonta kb. 60e forint befizetéssel gyarapodik, ami évente 700e forint. Ha jövőre 10 százalék lesz a befizetés a jelenlegi 8 százalék helyett, akkor évente kb. 850e forint kerül a számlámra. Ha 2040-ben nyugdíjba megyek és a magánnyugdíj pénztáram továbbra is hozza a 0,5% reálhozamot, akkor reálértéken 30 millió forint lesz a magánynyugdíj számlámon, ebből 62 éves koromban gond nélkül nyugdíjba mehetek. 30 millió forint bőven elég arra, hogy gondtalan nyugdíjas éveim legyenek, hiszen lakáshatásra már nem kell költenem, s ez az összeg örökölhető, nem csak a házastárs számára. Esélytelennek látom, hogy ha 2040-ben elhalálozok, akkor ennyi pénzt kifizessen az állam a feleségemnek egy összegben.

Miért lépjek át?

Kettős mérce?

Matolcsy György bejelentette azt is, hogy a magán-nyugdíjpénztárak 2012 januárjától költségként a vagyon 0,9 százalékát számolhatják el (jelenleg a költségszint 4,5 százalék), ugyanis ekkora költséggel dolgozik az állami nyugdíjrendszer, vagyonkezelési díjként a kezelt vagyon 0,2 százaléka számolható el, ahogy a nyugat-európai önkéntes pénztáraknál szokásos.

Az adórendszer idén úgy működik a nyugdíjjárulék tekintetében, hogy minden járulékot az APEH szedett be és utalt tovább az ONYF vagy a magánnyugdíjpénztár felé. A magánnyugdíj pénztárak jelenleg nem a kezelt vagyon 4,5 százalékát vonják költségként, hanem a befizetett összeg 4,5 százalékát írják le, a kettő nem ugyanaz. 2007-ben a pénztárak a vagyon arányos működési költsége nem lehetett több 0,9 százaléknál!

A nyugdíjasok nyilvántartását, a nyugdíjak kezelését az ONYF végzi az állami rendszerben, az ONYF működési költsége 2009-es évben 25,679 milliárd forint volt (lásd). A kezelt vagyon kb. 3.000 milliárd forint volt, ebből következően a működési költség 0,85 százalék – ami jóval több, mint a magánnyugdíj pénztárakra kényszerített 0,2 százalék.

Vagy a pénztárak vagyon arányos működési költségét kell emelni 0,85 százalékra – jéé most ennyi!, vagy az ONYF működési költségét kell 2012 januártól a negyedére azaz 6 milliárd forintra csökkenteni. Én az utóbbira szavazok, s egy tollvonással meg is takarítottunk 18 milliárd forintot a költségvetésnek.

Örökölhetőség?

Hozzátette, hogy ez a számla, akárcsak az állami nyugdíjnál, a házastárs részére örökölhető lesz.

A magánnyugdíj-pénztárban lévő vagyon örökölhető a szó jogi értelmében, ami azt jelenti, hogy a kedvezményezett vagy a törvényes örökös örökli a vagyont. Nézzünk egy morbid példát, a papa és a mama egymást adta meg kedvezményezettnek, papa meghal a nyugdíja előtt, mama megörökli a papa nyugdíját egy összegben. Ha mama is meghal a nyugdíja előtt, akkor – papa, mint kedvezményezett halála okán – az örökös kapja a mama nyugdíját, illetve a papa – mama által megörökölt – nyugdíját is.

Az új rendszerben papa nyugdíját megörökli mama, majd mama halála után az állam – köszöni szépen, megtartja mama nyugdíját, a törvényes örökös nem kap egy fillért se – hiszen nem házastárs. Vagyis így már csak fele annyi az örökölhető összeg, a pénz felét az állam megtartja... és egyedülálló szülő gyermeke sem örökölheti így a szülő nyugdíját...

Ez így igazságos?

Miért pont január 31-ig?

aki január 31-ig visszatér, az csak nyerhet

Az munkabért terhelő adók változása okán az első fizetést februárban kapják a munkavállalók, a kevésbé szemfüles többség akkor fog szembesülni azzal, hogy kevesebb a pénz a tavalyinál, hogy adóköteles lett a caffeteria, hogy a megszokott számlák helyett többet kell fizetni... de akkor már a nyugdíjpénztári megtakarításait az állam lenyelte... véletlen egybeesés? Ugyan.

Te hogy gondolod?

Unknown macro: {rate}
      
      
Page viewed times
  • No labels
#trackbackRdf ($trackbackUtils.getContentIdentifier($page) $page.title $trackbackUtils.getPingUrl($page))