Blog from November, 2010

Kettős mérce

Matolcsy György bejelentette: aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíj-járulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján. (forrás: mti)

E sorokat olvasva olyan érzésem támadt, hogy ismét egy hatástanulmány nélkül bejelentett változtatással állunk szemben, s késztetést érteztem arra, hogy a dolgok végére járjak, tényeket gyűjtsek össze, majd mérnök aggyal logikus rendszer építsek ezekből az adatokból.

Állami nyugdíj története

Szerte a világon probléma az 50-100 éve bevezetett nyugdíjrendszerek fenntartása, amelyek többsége – meglepő módon – klasszikus tőkefedezeti biztosítás volt eleinte, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Ezek a nyugdíjrendszer-kezdemények ipari – bányászati, nehézipari, stb. – nyugdíjkasszák voltak, a gyár által félretett összegeket precíz könyvelők egyéni számlákon tartották nyilván, majd ebből a pénzből fizették a kiöregedett munkás nyugdíját, illetve a lesérült dolgozó kezelését. Ez a rendszer kiválóan működött, ha az ember a teljes életét ugyanannál a vállalatnál dolgozta le, de más gyárba már nehezen volt átvihető a megtakarított összeg, illetve idővel szélesedett a nyugdíjra áhitozók irigykedők száma is, s így a nyugdíjak kezelését egyre inkább az állam vette át.

Több országban a tőkefedezeti rendszer helyett felosztó-kiróvó rendszert vezettek be, amely nem vezeti egyéni számlákon a befizetett pénzt, hanem a beérkező összegeket azonnal ki is fizeti, így ez a rendszer nem tud működni elegendő befizető nélkül. A magyarországi állami nyugdíjrendszer felosztó-kiróvó módon működik, ám a Svéd modellel ellentétben a tárgyhavi kifizetések összege nem függ a tárgyhavi befizetések összegétől, így a nyugdíj kasszában elméletileg többlet keletkezhet, gyakorlatilag hiánnyal küszködik.

Magyar nyugdíjkassza számok

Mindez a számok nyelvén azt jelenti, hogy a nyugdíjkasszába befizető aktív 4,025 millió bérből és fizetéből élő alkalmazott után befizetett 24 százalék TB és 1,5 százalék állami nyugdíjbiztosítási járulékból kell kifizetni a 2,989 millió sajátjogú és nyugdíjszerű ellátásban részesülő inaktív ember összesen 2991 milliárd forintnyi nyugdíját. Az átlag fizetés 202 ezer forint a versenyszférában és 185 ezer forint a költségvetésből élő alkalmazottak esetén, erre a bruttó összegre jön rá a 25,5 százalékos befizetés az állami nyugdíj kasszába. Ha a 202 ezer forintos – magasabb – összeggel számolunk, akkor egy gyors számolással kiderül, hogy 2.487 milliárd forint folyik be évente az államhoz – persze ebből a közszféra befizetése egyik zsebből a másik zsebbe kerülő pénzt jelent – holott közel 3 ezer milliárd forintot kell kifizetni.

A valóság az, hogy mindössze 1.920 milliárd forint folyik be a nyugdíjkasszába a munkáltató általi befizetésből, a munkavállalói 8 százalék befizetésből 348 milliárd, az egyéb befizetésekből pedig 108 milliárd, amelyek összesen 2.376 milliárd forintot tesznek ki (2009-es lezárt évi adatok). A kettő közötti – mintegy 620 milliárd forintnyi – különbséget más adónemből kell fedezni, hogy minden évben, kifizethető legyen a megígért nyugdíj.

Ha megnézzük a kiadási oldalt (szintén 2009-es évi lezárt számok), akkor azt látjuk, hogy az öregségi nyugdíjra 1.804 milliárd forintot kell kifizetnie az ONYF-nek, amely bőven teljesíthető a 24% nyugdíjjárulékból származó 1920 milliárd forintnyi bevételből. Ezen túl az ONYF 654 milliárd forintot fizet ki rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjra, továbbá 340 milliárd forintot hozzátartozói nyugellátásra (özvegyi-nyugdíj és árvasági segély). Mindezek mellett 6,5 milliárd forint egyéb kiadásokat és 24 milliárd forintos működési költséget számol el az ONYF.

Nem kívánom a rokkantakat megbélyegezni, de öregségi nyugdíjra kifizetésre kerül kb. 1800 milliárd forint, a rokkantságra és baleseti rokkantságra pedig 600 milliárd. Ez azt jelenti, hogy a most állami nyugdíjrendszerben lévők – illetve jövőre visszalépők – a 24 százalékos munkáltatói nyugdíjjárulékot a folyó havi öregségi nyugdíjra fizetik, a "saját jövőjükre" címkézett 8 százalékos nyugdíjjárulékot pedig a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjasok járulékára. Ezen túl az államnak még fizetnie kell ~340 milliárdot a hozzátartózói nyugdíjra és ellátásokra.

Nem kívánon a mai nyugdíjasokat megbélyegezni, de az utóbbi 10 évben 36 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke (forrás)... hozzá kell tenni, hogy 1990 óta a reálemelés összesen 16 százalék volt, így könnyen átlátható, hogy az utóbbi 10 év hozadéka az erőteljes emelés, amely mögött nem feltétlen volt gazdasági teljesítmény.

Magánnyugdíjról

1997 óta minden pályakezdőnek kötelező volt egy magánnyugdíjpénztárba belépni, s a bruttó fizetésének 6 illetve 8 százalék közötti részét a munkáltató a magánnyugdíjpénztárnak utalta. A magánnyugdíjpénztárak felosztó-kiróvó mód helyett tőkefedezeti módon működnek, minden tagnak van egyéni számlája és minden tag tulajdonos a pénztárban, kilépése – vagyis nyugdíjba vonulása – esetén a pénztár tulajdonosai – a maradó tagok – kifizetik a neki járó részt a pénztár vagyonából – vagy életjáradékot fizetnek a klasszikus biztosítási elvek mentén.

Napjainkra a magánnyugdíjpénztári befizetések havonta 30 milliárd körül járnak, éves szinten így 360 milliárd forint bevételtől esik el az állam, és ennyi pénzzel gyarapodik a pénztárak összessége, vagyis a tulajdonosok. Vagyis mi. Ugyanis akinek akár 1 forint befizetése van egy pénztárba, annak a befizetésével arányosan tulajdonjoga keletkezik a pénztárban.

Matematika

A magánnyugdíjpénztári rendszer 2015-2020 körül kezdett volna tömegesen nyugdíjat folyósítani, a vegyes rendszerben nyugellátást kapóknak az állam fizette volna a nyugdíj 75 százalékát, a maradékot pedig a magánnyugdíjpénztár. Ez azt jelenti, hogy a rendszer hosszú távú fenntartása esetén az államnak a – mai értéken – 3.000 milliárd forint helyett csak 2.250 milliárd forintot kellene kifizetnie, miközben a bevételei 2.376 milliárd forint folyik be a befizetések által, így a nyugdíjkasszában évente 126 milliárd forint megtakarítás keletkezne, addig viszont ki kellene tartania az államnak, pótolni a kieső összeget, s nem hozzányúlni ehhez a rendszerhez.

Ha megszűnik a második pillér, akkor – mai értéken – az állam 3000 milliárd forint nyugdíjat kell kifizessen, miközben csak 2.376 + 360 = 2.586 milliárd forint folyik be, amely ugye évente kb. 410 milliárd forint hiányt jelent a kasszában. Legjobban jellemzi az állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát, hogy jelenleg a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel együtt is kb. 240 milliárd a kassza éves hiánya, az állami nyugdíjkassza ugyanis minden évben közel 20 százalékkal több pénzt fizet ki, mint amennyi befolyik, és ez a hiány csak növekedni fog, ahogy öregszik a társadalom.

Egy államnak illene 30-50 éves távlatokban gondolkodnia... úgy látszik, hogy a mostani 20-40 éves korosztály majdani nyugdíját áldozzák be az elkövetkező pár év jólétéért – az ember, mint egyén ilyen, ma él, nem törődik a holnappal – az állam dolga lenne a hosszú távú gondolkodás.

Mit hoz a jövő?

A társadalomkutatók egyöntetű véleménye szerint a világ társadalmai elöregednek, vagyis egyre több-és-több idős ember jut egy munkaképes emberre, ezt a helyzetet kezelni kell, különben nem lesz elegendő pénz nyugdíjak kifizetésére. A nyugati társadalmak többsége igyekszik áttérni a felosztó-kiróvó rendszerről a tőkefedezeti módszerre, mivel ezzel biztosítható, hogy a jövőben évszázadokon keresztül is fenn lehet tartani a nyugdíjrendszert. A felosztó-kiróvó módszer alapja a népesség folyamatos növekedése, amely feltételezi, hogy mindig több aktív korú ember dolgozik, mint amennyit el kell tartania. Az utóbbi százezer év ilyen volt, az emberiség létszáma folyamatosan növekedett, esetenként vetette vissza járvány vagy természeti katasztrófa. A fák azonban nem nőnek az égig, előbb-utóbb elkövetkezik az a "szomorú" esemény, hogy a Föld lakossága nem növekszik tovább, mivel nem tud eltartani több embert.

Angol rendszer

Az angolszász rendszer alapvetően tőkefedezeti rendszer, vagyis az egyéni befizetésekre épül. Egyes elemeiben azonban alkalmazza a társadalmi szolidaritás elveit is, ennek megfelelően szintén nagyon összetett. Az angol rendszer sajátossága, hogy a magán megtakarítási pillérek mellett működik egy állami nyugdíjrendszer is, amelynek célja az alapellátás biztosítása minden nyugdíjas korú számára. A két rendszer egymás mellett párhuzamosan működik, nem épülnek egymásra. A nyugdíjrendszer önálló, azonban az állam a maga eszközeivel hozzájárul azok működésének szabályozásához, illetve garanciákat is ad.

A II. világháború utáni alacsony bérekhez alacsony állami nyugdíjak kapcsolódtak, amelyek a hetvenes évekig emelkedtek, majd a Thatcher-i időszaktól újra csökkentek. Napjainkban az angol nyugdíjrendszer több pilléren nyugszik:

  • Az államia alapnyugdíj, ma már a minimál nyugdíj szerepét tölti be azok számára, akik nem tudtak megfelelő egyéni megtakarításokat biztosítani maguknak aktív életpályájuk során.
  • A második, még mindig államilag garantált pillért 1975-ben vezették be, amely a keresetek függvényében növekszik. A nyugdíjszámítás alapja a legjobb 20 évben szerzett jövedelem. Azonban a francia rendszertől eltérően ez tőkefedezeti alap, tehát egyéni számlás rendszer, amelyet az állam rendszeresen támogat. A második pillér szerepe folyamatosan csökken, az állam ösztönzi a harmadik pillérbe történő átcsoportosítást. Emiatt az angol állami nyugdíjak a legalacsonyabbak közé tartoznak az OECD országokban, a GDP-nek mindössze 5,5%-át teszik ki.
  • A harmadik kulcseleme az angol nyugdíjrendszernek a munkáltatói nyugdíjalapok rendszere. Nagy-Britanniában az 5 főnél többet foglalkoztató vállalkozónak nyitnia kell a dolgozói számára egyéni nyugdíjszámlát, amelyre megállapodás alapján fizethet be a munkáltató és a munkavállaló. Az éves befizetés felső határát törvény szabályozza. Lehetőség van azonban arra is, hogy az egyéni nyugdíjszámlára a befizetések összegét annuitás alapján határozzák meg. A magánszemélyek egyéni nyugdíjszámlát biztosítóknál is nyithatnak. Az állam adókedvezményekkel támogatja az egyéni számlás rendszert. Ebben a rendszerben a vállalati dolgozók közel fele részt vesz.
  • A negyedik pillér a tőkeszámlás rendszer, amelyet 1998-ban vezettek be az alacsony jövedelműek számára. A tőkeszámla célja, hogy az alacsony jövedelműek is vásárolhassanak közvetlenül tőzsdei értékpapírokat, ill. alapokat nyugdíj-megtakarítási célokból. A befizethető összeg erre a számlára erősen korlátozott. A magas jövedelmeknek maximum 1%-a helyezhető el a számlán.

(forrás)

Arra alapozni egy nyugdíjrendszert, hogy a magyarországi lakosok száma folyamatosan emelkedni fog – nem túl bölcs dolog – mivel előbb-utóbb nem fog több ember elférni az ország területén, és – legkésőbb ekkor – át kell állni egy másik – egy fenntarthatóbb – nyugdíjrendszerre. A kérdés az, hogy mikor történjen meg ez az átállás...

Nyugdíjak 2050-ben

A politikusok álmait a társadalomkutatók porig tudják rombolni azzal, hogy 2050-re a világ lakosságának 60 évesnél idősebb része 600 millióról 2 milliárdra emelkedik, ahogy világszerte tolódik ki a várható életkor – lásd a videón az utóbbi 200 év történetét. Ez alól a magyarok se lehetnek kivételek, legyen bármilyen gyerekvállalásra ösztönző az adórendszer, ha nem ölik le 70-80 évesen az akkori időseket (például az egészségügyi rendszer ilyen átalakítása okán), akkor azok jó része 90-100 éves koráig fog élni, az arányok nem fognak változni – több gyerekhez több idős fog tartozni, de jó esély van arra, hogy nem növekszik robbanásszerűen a gyermekvállalási kedv – a társadalom öregedése azonban nem fog megállni. A kérdés az, hogy az akkor nyugdíjba kerülő emberek miből fognak megélni?

Sok tanulmányban lehet olvasni, hogy a nyugdíjrendszer csak úgy tartható fenn, ha a lakosságot gyerekvállalásra ösztönzik, de ez a modell nem tartható fenn a jövőben. A kormány terveiben 10 év alatt 1 millió gyerek és 1 millió új munkahely szerepel, mint a jövő nyugdíjak záloga – nem veszik figyelembe az IT technológia fejlődését és a gépesítést.

Figyelembe kell venni, hogy jeleleg erős gépesítés történik, az élő munkát minden gyár igyekszik minimalizálni, lásd például a kecskeméti Mercedes üzemet, 800 millió eurós (kb. 220 milliárd forintnyi) beruházással (forrás) mindössze 2500 főt foglalkoztató gyártelepen 100 ezer autót gyártanak majd évente... 400 ilyen beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy az ország elérje az egymillió új munkahelyet.

Figyelembe kell venni, hogy jelenleg erős IT fejlesztések történnek, szintén az élő munka csökkentése okán. A bankok, a biztosítók, és a szolgáltatók – kihasználva az internet adta lehetőségeket – a világhálóra viszik az ügyfélszolgálatot, a számlázást, az információk átadását, s persze a fizetés is elektronikus. Egyre kevesebb dolga lesz a postásnak, a postának, az ügyfélszolgálatoknak, és ez munkaerő megtakarítást jelent, ezek a cégek nem fognak felvenni ügyintézőket, legfeljebb megtartják a jelenlegi dolgozókat...

Látható, hogy hiába lesz sok gyerek, munkahelyek nem keletkeznek a semmiből a semmiért, és akkor szertefoszlanak azok az álmok, hogy a sok gyerek majd eltartja az időseket... ahhoz munkahelyek kellenek, de attól nem lesz jobb az országnak, hogy egymás haját mossuk majd minden nap...

Kettős mérce

... aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíj-járulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján ...

Önmagában nem lenne gond a tisztán állami vagy a vegyes rendszer közötti váltás szabadsága, ami dühítő, az a fenti idézet jelentése. 2011-től három féle adófizető lesz az országban

  • aki után a munkáltató fizet 24 százalék nyugdíjjárulékot, és majd kap állami nyugdíjat
  • aki után a munkáltató fizet 24 százalék nyugdíjjárulékot, és nem kap majd állami nyugdíjat
  • aki után a munkáltató nem fizet nyugdíjjárulékot – hiszen feketén dolgozik, és majd kap szociális ellátást

Ugye furcsa? Aki nem fizet, az is kap abból, amit azt fizet, aki nem fog kapni.

Ebben az olvasatban az idézet azt jelenti, hogy a magánnyugdíjpénztárnál maradók olyan szolgáltatás után fizetnek, amelyet nem kapnak majd meg. Ki akarna olyan biztosítás után havi tízezer forintokat fizetni, amiről papírja van, hogy a biztosító semmilyen körülmények között nem fog neki fizetni? Ki akar kifizetni egy terméket, amelyet nem fog megkapni? Jogos-e fizetni egy olyan dolog után, amelyet semmilyen körülmények között nem kapok meg? Jogos-e, hogy aki nem fizet biztosítást, az kap majd szociális ellátást? Igazságos-e ez?

Ha kiflit lopsz egy boltból, akkor tolvaj vagy. Ha 3 ezer milliárdot lopsz a nyugdíjkasszából, akkor miniszter vagy.

A kormány szerint a tagok válasza az lesz, hogy akkor inkább átlépek az állami rendszerbe, ám lesznek sokan, akik azt mondják, hogy nem lépek át az állami rendszerbe, inkább a megtakarításom növelem. A kérdés az, hogy milyen arányban maradnak ellenállók. Én maradok tag.

Miért maradok?

Ha a társadalom elöregedik, akkor magas állami nyugdíjra nem számíthatok, hiszen a kevés befizető által befizetett kevés pénzt nyilván nem lesz elég az összes nyugdíjasnak, s az állam kénytelen a magasabb nyugdíjra jogosult egyénektől megvonni a nyugdíjuk egy részét, minthogy a minimálbéren tengődő minimális összegen tengődő nyugdíjasok juttatását csökkentse, vállalva, hogy ezzel az éhhalál szélére sodorja őket.

Egyértelmű számomra, hogy a mostani befizetéseim a jelenlegi nyugdíjasoknak azonnal kifizetésre kerülnek, én ebből a pénzből 40 év múlva semmit nem látok, az akkori befizetőktől függene a havi pénzem, ezért inkább az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetek több pénzt, illetve különféle megtakarítási formákban tartom a vagyonom, amelyet majd a nyugdíjas éveim alatt felélhetek.

Számoljunk.

Mint említettem volt régebben, az 500e bruttó fizetésnél többet keresők 3 százalékához tartozom, a magánnyugdíj pénztáram havonta kb. 60e forint befizetéssel gyarapodik, ami évente 700e forint. Ha jövőre 10 százalék lesz a befizetés a jelenlegi 8 százalék helyett, akkor évente kb. 850e forint kerül a számlámra. Ha 2040-ben nyugdíjba megyek és a magánnyugdíj pénztáram továbbra is hozza a 0,5% reálhozamot, akkor reálértéken 30 millió forint lesz a magánynyugdíj számlámon, ebből 62 éves koromban gond nélkül nyugdíjba mehetek. 30 millió forint bőven elég arra, hogy gondtalan nyugdíjas éveim legyenek, hiszen lakáshatásra már nem kell költenem, s ez az összeg örökölhető, nem csak a házastárs számára. Esélytelennek látom, hogy ha 2040-ben elhalálozok, akkor ennyi pénzt kifizessen az állam a feleségemnek egy összegben.

Miért lépjek át az államiba?

Gondolkodjunk.

Ha a bruttó 500e forint feletti fizetésű emberek nem lépnek át az államiba, akkor az ő vagyonuk marad a pénztárban. Mennyi az ő vagyonuk, mennyi a vagyonunk? Átlag feletti. Jóval átlag feletti, hiszen az adózók 14 százaléka fizeti be az munkabérben lévő adók kétharmadát (lásd), igen esélyes, hogy a pénztárban lévő 3 ezer milliárd forintos vagyonból 2 ezer milliárd kb. 500 ezer tag tulajdonában van. Ha a maradék 2,5 millió ember átlép az államiba, akkor csak a maradék ezer milliárd forintos vagyon kerül át az államhoz, amelynek jó része állampapír, nem tehető pénzzé az állam számára, nem likvid tőke, a likvid részvények nagy része a jól kereső 500 ezer tag portfóliójában van...

Érdekes lesz a jövő... én azt tanácsolom a jól keresőknek, hogy ne lépjenek vissza az állami nyugdíjba, ha nem kapnak állami nyugdíjat, akkor is meg tudnak élni a felhalmozott vagyonukból – idős korban meg lehet válni az ingatlantól, a befektetésektől és fel lehet használni a megtakarításokat, ha pedig mégis kapnak állami nyugdíjat, akkor az kész főnyeremény.

Kettős mérce?

Matolcsy György bejelentette azt is, hogy a magán-nyugdíjpénztárak 2012 januárjától költségként a vagyon 0,9 százalékát számolhatják el (jelenleg a költségszint 4,5 százalék), ugyanis ekkora költséggel dolgozik az állami nyugdíjrendszer, vagyonkezelési díjként a kezelt vagyon 0,2 százaléka számolható el, ahogy a nyugat-európai önkéntes pénztáraknál szokásos.

Az adórendszer idén úgy működik a nyugdíjjárulék tekintetében, hogy minden járulékot az APEH szedett be és utalt tovább az ONYF vagy a magánnyugdíjpénztár felé. A magánnyugdíj pénztárak jelenleg nem a kezelt vagyon 4,5 százalékát vonják költségként, hanem a befizetett összeg 4,5 százalékát írják le, a kettő nem ugyanaz, remélem csak nyomdahiba vagy félreértés, s nem Matolcsy György ismerete – mert akkor bajban vagyunk.

2007-ben a pénztárak a vagyon arányos működési költsége nem lehetett több 0,9 százaléknál, s 2014-ig ezt 0,4 százalékra kellett volna csökkenteniük! Ha most a tagság 80-85 százaléka áttér a tisztán állami nyugdíjra, akkor a pénztáraknál maradó kb. 500e ember 2 ezer milliárd forintos vagyonát könnyen lehet 0,2 százalékos költségszinten kezelni, hiszen a vagyon kezelési költsége nem egyenesen arányos annak méretével.

A nyugdíjasok nyilvántartását, a nyugdíjak kezelését az ONYF végzi az állami rendszerben, az ONYF működési költsége 2009-es évben 25,679 milliárd forint volt (lásd). A kezelt vagyon kb. 3.000 milliárd forint volt, ebből következően a működési költség 0,85 százalék – ami jóval több, mint a magánnyugdíj pénztárakra kényszerített 0,2 százalék.

Vagy a pénztárak vagyon arányos működési költségét kell emelni 0,85 százalékra – jéé most ennyi!, vagy az ONYF működési költségét kell 2012 januártól a negyedére azaz 6 milliárd forintra csökkenteni. Én az utóbbira szavazok, s egy tollvonással meg is takarítottunk 18 milliárd forintot a költségvetésnek.

Örökölhetőség?

Hozzátette, hogy ez a számla, akárcsak az állami nyugdíjnál, a házastárs részére örökölhető lesz.

A magánnyugdíj-pénztárban lévő vagyon örökölhető a szó jogi értelmében, ami azt jelenti, hogy a kedvezményezett vagy a törvényes örökös örökli a vagyont. Nézzünk egy morbid példát, a papa és a mama egymást adta meg kedvezményezettnek, papa meghal a nyugdíja előtt, mama megörökli a papa spórolt nyugdíját egy összegben. Ha mama is meghal a nyugdíja előtt, akkor – papa, mint kedvezményezett halála okán – az örökös kapja a mama nyugdíját, illetve a papa – mama által megörökölt – nyugdíját is.

Az új rendszerben papa nyugdíját megörökli mama – özvegyi nyugdíj címén, majd mama halála után az állam – köszöni szépen, megtartja mama nyugdíját, a törvényes örökös nem kap egy fillért se – hiszen nem házastárs. Vagyis így nincs az a klasszikus örökölés, a pénz jó részét az állam megtartja magának... és egyedülálló szülő gyermeke sem örökölheti így a szülő nyugdíját...

Ez így igazságos?

Miért pont január 31-ig?

aki január 31-ig visszatér, az csak nyerhet

Az munkabért terhelő adók változása okán az első fizetést februárban kapják a munkavállalók, a kevésbé szemfüles többség akkor fog szembesülni azzal, hogy kevesebb a pénz a tavalyinál, hogy adóköteles lett a caffeteria, hogy a megszokott számlák helyett többet kell fizetni... de akkor már a nyugdíjpénztári megtakarításait az állam lenyelte... véletlen egybeesés? Ugyan.

Bónusz...

Matolcsy György a Magyar Televízió Este című műsorában volt meghívott vendég (forrás), hol a következőket állította:

Igen, tagja vagyok a magánnyugdíjpénztári rendszernek. Igen. [...] Engem bevallom őszintén meggyőzött a kormány mai döntése, ugyanis nem kockáztatom a későbbi nyugdíjam 70%-át, tehát az állami nyugdíjrészt, tehát a magam részéről nem nyilatkozom, tehát úgy döntök, hogy visszatérek az állami nyugdíjrendszerbe.

Matolcsy György 1955-ben született, így neki nem volt kötelező magánnyugdíj pénzárat választani, mégis tag lett az utóbbi 14 év egyikében. Az életkora miatt tavaly átléphetett volna az állami nyugdíjrendszerbe, hiszen 2008. december 31-én már 52 éves elmúlt, mégsem lépett át az állami rendszerbe.

Az a logikus következtetés vonható le, hogy Matolcsy György egészen október elejéig bízott a magánnyugdíjpénztári rendszerben, de a kormány meggyőzte arról, hogy nem szabad ebben bíznia - hiszen nem kockáztatom a későbbi nyugdíjam 70%-át. Lehet, hogy nem is gazdasági ember dönt, hanem jogászok – vagyis a kormány? Lehet, hogy nem is a nemzetgazdasági miniszter döntése volt ez? Csak az ő hangja mélyebb?

Te hogy gondolod?

A FallDown3D nevű Android játékom az eszközökben lévő gyorsulásmérő szenzorra alapoz, a játékosnak egészen finom mozdulatokkal kell döntögetnie a telefonját, hogy a zuhanás irányát befolyásolni tudja. Bár van némi pontatlansága, amely miatt rendszeresen kalibrálni kell egy vízszintes felületen, de a relatív érzékenysége nagyon jó ezeknek a szenzoroknak.

Méréstechnikát és egyéb folyamatirányítással összefüggő tantárgyat tanulván itt jegyezném meg, hogy az emberek elképzelése a mérőeszközök – főleg a szobamérlegek – tekintetében nem mindig fedi a valóságot. A szobamérleget górcső alá téve azt kell látnunk, hogy a felbontása 100g, ami a köznapi ember számára azt jelenti, hogy a rá tett 60,5 kg tömegű tárgy esetén 60,5 kg eredményt fog mutatni, míg a rá tett 60,6 kg esetén 60,6 kg lesz a kiírt szám. Na, ez így nem igaz.

A 100g felbontás azt jelenti, hogy a mérlegünk ekkora ugrásokban tudja kijelezni a mért értéket... ám a pontossága, a precízitása, illetve a torzítása jelentősen eltérhet ettől az értéktől, ezek összességét sokszor relatív hiba néven szokták leírni, ám ezt sok esetben nem találjuk meg egy szobamérlegen. Az olcsóbb szobamérlegek relatív pontossága akár ±2% is lehet, amely azt jelenti, hogy egy 100 kg tömegű emberre 98 és 102 kg között bármit kiírhat a környezeti viszonyok, vagy a belső lelkivilága függvényében. Általában szobahőmérsékleten mindegyik mérleg egy rá jellemző relatív hibával mér egy adott súlyt, a relatív pontosságuk – a jó felbontásnak köszönhetően – megfelelő ahhoz, hogy az ember követni tudja a testsúlyának változását.

Visszatérve a gyorsulásmérő szenzorra és a játékra... sajnos a FallDown3D nem játszható buszon, villamoson, metrón vagy autóban ülve, mivel az apró és finom rezdülések már befolyásolják az esés irányát, így a játékos nem tudja pontosan megcélozni a rést, amelyen át kell férnie. Ebből jött az ötlet, hogy a gyorsulásmérővel lehet mérni az utak minőségét... (smile)

A feladat a mobil részéről annyi, hogy lementse a gyorsulásmérő szenzor által szolgáltatott adatokat, az én részemről annyi, hogy az autóval együtt mozgó és viszonylag vízszintes ponthoz rögzítsem a mobilt, majd feldolgozzam az adatsorokat és levonjak belőle bizonyos következtetéseket.

Az első ilyen alkalom a Megyeri-hídon történt, amelynél figyelmesen vezetve lehet érezni az úttesten egy finom hullámzást, egyébként az út minősége kielégítő – alig két éve adták át a forgalomnak – a simasága ellenére néhány helyen vannak nem várt mélyedések, és itt nem kátyúra kell gondolni, hanem az útpálya görbültségére. A szabályos hullázást a híd szerkezete okozza, ahogy két ferdekábeles-felfüggesztés között kicsit megsüllyed a pálya: a hídon van 4x11 ilyen felfüggesztés, illetve a két pilon is okoz ilyen hullámzást (a képre kattintva meg lehet tekinteni eredeti méretben):

A kép két szélén a szürkítés a dilatációs hézag okozta belengést mutatja, a középső vékonyabb szürkítés a két pilon által tartott útpálya érintkezési pontja, a maradék kettő – szélesebb – szürkítés pedig a pilonok által tartott útpályát mutatja, a 44 zöld pont pedig a ferdekábeles felfüggesztési pontokat.

Mivel a feldolgozó program és a grafikon rajzolása már kész, hamarosan egyéb helyeket is meg tudok mérni... ha megtetszik a dolog, akkor írok rá valami egyszerű programot... a legtöbb problémát egyébként a pontos hely meghatározása okozza, mivel csak időket ismerünk, saccolni – vagy mérni – kell az időből az útpálya pontjait... (smile)

Röviden

$ uname -a
FreeBSD freebsd.ebo.hu 8.1-STABLE FreeBSD 8.1-STABLE #0: Sat Nov 20 09:45:09 CET 2010

Előzmények: Orosz rulett

Vodás vagy?

Elmaradtam némi mobiltelefon számlával, mivel csekket már jó ideje nem fizetek be, átutalás helyett pedig fél éve a www.vodafone.hu/onlinefizetes oldalt használom, ahol tudok kártyával fizetni, ahogy a többi fizetnivaló esetén nem. A kártyás fizetés egyik előnye, hogy nagyjából azonnal jóváírják a kérdéses összeget, másik előnye pedig az, hogy nem kell az átutalásért fizetnem (az egyéni vállalkozói számlámról az ugye 200 forint)...

...ma valahogy nem sikerült értelmes oldalnak bejönnie, s az eddig megszokott felület helyett egy "404 Sajnos, az általad keresett oldal nem elérhető... (sad)" üzenet fogadott. A bizonyosság okán többször is begépeltem a böngészőbe a címet – holott az ott volt a már meglátogatott oldalak között. Mivel nem értem el sikert, megkerestem az SMS-t, amelyben négy napja – vagyis két munkanapja – leírták a pontos URL-t és rákattintottam, de az Android böngészője a Vodafone 3G hálózatán se találta a hivatkozott oldalt.

Gondoltam szólok nekik...

...hogy baj van, bár szerintem tudnak már róla, valószínűleg nem én vagyok az egyetlen ügyfél, aki online szeretne kártyával fizetni, ezért a portál jobb felső sarkában beírtam a telefonszámom és a hozzá tartozó – régebben megadott jelszót. Az eredmény nem maradt el.

Mondom sebaj, próbáljuk ismét. Nem lett jobb. Körülnéztem a főoldalon, és megláttam egy újabb lehetőséget a belépésre, mégpedig a jobb oldali menü felső dobozkájában. Nosza, próbáljuk abban.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy a Vodafone OpenSSO-t használ az egykapus belépések kezeléséhez (Single Sign On), így a portálra – elvileg elég egyszer és egy helyen belépni. További érdekessége az OpenoSSO-nak, hogy az Oracle – a Sun felvásárlásával – dobta az OpenSSO-t és a saját SSO megoldását tartotta meg, az Oracle Identity Manager nevű terméket, amelyet – az OpenSSO-val ellentétben – nem Java nyelven írtak.

Természetesen ezek nem vesznek el az OpenSSO tudásából, nagyszerű termék, amelyre lehet ekkora ügyfélbázist alapozni, de jelenleg nincs nagy cég mögötte, bár az OpenAM egy OpenSSO fork, amelyet a ForgeRock nevű cég vitt tovább. A ForgeRock több alkalmazottja és vezetője résztvett az OpenSSO létrehozásában és támogatásában, így végülis jó kezekben van.

A Vodafone portál további érdekessége, hogy LifeRay alapokon nyugszik, amely egy Enterprise portál – természetesen Java nyelven írva. Ezt a tényt ügyesen elrejtették, de pont a belépés mutatja a klasszikus és messziről látható ronda LifeRay URL szerkezetet:
...p_p_id=OpenSSOLoginPortlet_WAR_OpenSSOLoginPortlet\&p_p_lifecycle=1\&p_p_url_type=1\&p_p_st...

Visszatérve a fő témába, a belépés sikerült, ám nem egészen úgy, ahogy azt vártam.

Nagyszerű, tehát be vagyok lépve, de mégsem, mivel a telefonszámom helyett null lettem, a következő kattintás után pedig ismét nem voltam belépve. Kitartó vagyok, próbálkoztam ismét, itt már több eredménnyel, végre azt láttam, amit szerettem volna látni: a telefonszámomat.

Ám a következő kattintásnál ismét az ajtó előtt találtam magam...

Egy nappal később...

...elsőre be tudtam lépni, gondoltam felveszem a kapcsolatot a Vodafone ügyfélszolgálattal, ezért kattintottam az "Elérhetőségeink" linkre, nem kellett volna:

Nyilván a belső tesztelések során a http://dmzweb03.vodafone.hu/elerhetosegeink cím elérhető volt, ám ez a publikus DNS-be nincs bejegyezve, de azt legalább tudjuk, hogy a Vodafone hálózatában van egy DMZ, ahol van legalább három webszerver... (smile)

Tovább kattintgattam ilyen linkekre vadászva, amikor egyszercsak... találkoztam egy olyan oldallal, amely régen a http://www.vodafone.hu/onlinefizetes volt, csak most az a neve, hogy https://www.vodafone.hu/szamlabefizetes... (smile)

Úgy látszik...

...sikerült élesbe tenni vodáéknál egy nem kellően tesztelt programot, vagy az kihelyezés során sikerült valami különbségre lelni az éles és a teszt rendszer között, esetleg a kihelyezés körülményei nem voltak kellően részletezve – vagy az üzemeltetés hibázott... nem lennék holnap reggel a beszállítók, a belső fejlesztés, a tesztelés vagy az IT vezetés bőrében... (smile)

Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy kikapcsolt JavaScript esetén be se lehet lépni, mivel a "Belépés" gomb mögött csak JavaScript kód van, azt a LifeRay betegséget szerencsére már megoldották, hogy JavaScript nélkül be se jön az oldal, lásd http://www.javagrund.hu oldalt kikapcsolt JavaScript mellett...

Most hívjam fel őket a 1270-en? (smile)

Orosz rulett

Vannak emberek, akik szeretnek veszélyesen élni.

Ezek az emberek akkor érzik magukat jól, ha dől az orrukból is az adrenalin. Elindulnak a szlovák hegyek felé nyári gumival a legnagyobb hózivatarban, esetleg különféle extrém sportokat űznek, rendszeresen átfutnak a 2x3 sávos úton a zebrától ötven méterre, vagy bódult állapotban orosz rulettet játszanak hatlövetű pisztollyal és öt golyóval... illetve EXPERIMENTAL fájlrendszert használnak produktív szerveren.

WARNING: ZFS is considered to be an experimental feature in FreeBSD.
ZFS filesystem version 6
ZFS storage pool version 6

Ez még önmagában nem lenne baj, de a FreeBSD operációs rendszerhez 2009 novemberében – igen, alig egy éve – adtak ki stabilnak minősített ZFS alrendszert, de minek frissítsen az ember, amikor működik... jó-jó, néha újra kellett indítani, mielőtt az Adaptive Read Cache felzabálta az összes memóriát, bár amikor összeért a kernel memóriája és az ARC memória, akkor dobott egy kövér kernel panic-ot és újraindult – szóval ha az ember nem volt szemfüles, nem is kellett ilyenkor újraindítani, újraindult magától... (smile)

Hétfő 6:05

Egy borús hétfő reggel az ember arra az SMS-re ébred, amelyet a www.netdiag.hu küld, ha 10 percig nem éri el az általa figyelt szolgáltatást, jelen esetben ez a szolgáltatás a http://www.javaforum.hu/javaforum volt. A netdiag azt látta, hogy a szerver lassan – 12 másodpercen túl – válaszolt, de amúgy élt a szerencsétlen. Összekapartam a rendelkezésre álló ismereteimet, a percek alatt reagáló konzolt figyeltem, miközben az álmosság és az adrenalin küzdelmének végét vártam a fejemben, ám a szerver csak nem kapta össze magát.

Hétfő 7:28

Szűk másfél óra agónia után úgy döntöttem, hogy a megoldás legyen a menedzsment konzolról egy jól irányzott reset. Ezt követte három perc újabb extra adrenalin adag, amíg a szerver feléledt – egy Sun Fire x2100M2 nem a túl gyors indulásáról híres. Szerver visszajött a menedzsment konzol szerint, aztán a ping kérésekre is válaszolni kezdett, de nem válaszolt SSH porton, a menedzsment felületen megnéztem, mi is látszik a szöveges konzolon, és megfagyott bennem a vér: az oprendszer nem találta a dolgait, amelyeket a megszokott helyeken keresett.

Hétfő 7:38

Két lehetőségem van: vagy a lassú és körülményes menedzsment konzolról valamit tenni, vagy munkába menet befutni a szerverhez és ott helyben megoldani a problémát. Logikus az utóbbi, hiszen dolgozni kell, ezért autóba ülve sebesen megindultam a szerverterem felé.

Amikor az ember kocsiba ül Óbudán, de nem gondolja át, hogy a Megyeri-híd kvázi le van zárva, a Margit-híd egy éve teljesen le van zárva, és egyedüli út Budáról Pestre az Árpád-híd – az rossz döntésnek vehető. Főleg, amikor ezt két baleset is súlyosbítja, amelyek miatt az 1-es villamos se jár, de a dugóban ülve már késő bánat, hogy a BKV gyorsabb lenne...

Hétfő 10:20

Két óra alatt a szerverhez érve kiderül, hogy nagy a baj, részben el tudott indulni, de a fájlrendszere fura képet mutat:

  pool: bpool
 state: FAULTED
status: The pool metadata is corrupted and the pool cannot be opened.
action: Destroy and re-create the pool from a backup source.
   see: http://www.sun.com/msg/ZFS-8000-CS
 scrub: none requested
config:

        NAME        STATE     READ WRITE CKSUM
        bpool       FAULTED      0     0     6  corrupted data
          da0s2     ONLINE       0     0     6

  pool: dpool
 state: FAULTED
status: The pool metadata is corrupted and the pool cannot be opened.
action: Destroy and re-create the pool from a backup source.
   see: http://www.sun.com/msg/ZFS-8000-CS
 scrub: none requested
config:

        NAME        STATE     READ WRITE CKSUM
        dpool       FAULTED      0     0     6  corrupted data
          da0s4     ONLINE       0     0     6

ZFS hiba, amitől mindig is féltem... a FAULTED pool természetesen nem tartalmaz egy darab dataset-et sem, maga a pool se életképes, nem tudja magáról, hogy mekkora és mennyi hely van benne, így nincs más teendő, mint rescue módban elindítani a szervert, hogy alapszinten működjön és távolról is el lehessen érni, s az ember befut a munkahelyére, hiszen dolgozni is kell (sajnos).

Persze néhány kézenfekvő javítást azért megpróbáltam helyben, de nem igazán segítettek a helyzeten, így a döntés az lett, hogy ne tegyek rosszabbat, mint ami van, legyen mentés az aktuális állapotról, mielőtt komolyabb beavatkozás végzek.

Hétfő 12 óra

A szerver hat órája áll, a fájlrendszereinek nagy része nem érhető el, a 320GBájt kapacitásból a 2G alaprendszer megvan, a rescue rendszer megvan, a 8GBájt méretű rendszer pool FAULTED, a 280G méretű adat pool FAULTED – vagyis minden, ami adat és bővebb rendszerszolgáltatás, az elérhetetlen vagy elveszett.

Két lehetőség van:

  • az ember megpróbálja a heti és a napi mentésből visszaállítani a rendszert, de ekkor elveszik néhol egy heti adat, és egy napi munka a teljes újratelepítés – nyilván a 7.x helyett 8.friss került volna a szerverre, majd az adatokat is helyre kellene állítani a mentésből
  • az ember megpróbálkozik a ZFS pool helyreállításával, ehhez le kell tölteni a 8GBájt méretű kicsi pool teljes tartalmát, majd azon játszadozni, mivel a 7.x FreeBSD-ben nincs normális eszköz erre a célra

Hétfő 15 óra

A 8GBájt méretű pool kb. 1,5MBájt/s sebességgel letöltve közel két órán át csordogált. Ezek után felgyorsulnak az események, a ZFS-FUSE projekt segítségével a pool – mint fájl – elvileg feltámasztható a józan ész szerint, hiszen komoly trauma nem érte, az adatoknak meg kell lennie valahol a pool mélyén, s a ZFS-FUSE újabb, mint a FreeBSD ZFS alrendszer, hiszen a ZFS pool verzió ez esetben nem 6, hanem 23 – csak okosabb.

És lőn, a kis méretű pool másodpercek alatt magához tér:

authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # zpool import -f -F -a -d .
Pool bpool returned to its state as of 2010-11-08.                 
Discarded approximately 14 seconds of transactions.                
cannot mount '/tmp': directory is not empty                        
cannot mount '/usr': directory is not empty                        
cannot mount '/usr/local': directory is not empty                  
cannot mount '/usr/src': directory is not empty                    
cannot mount '/var': directory is not empty                        
authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # zpool status              
  pool: bpool                                                      
 state: ONLINE                                                     
status: The pool is formatted using an older on-disk format.  The pool can
        still be used, but some features are unavailable.                 
action: Upgrade the pool using 'zpool upgrade'.  Once this is done, the   
        pool will no longer be accessible on older software versions.     
 scrub: none requested                                                    
config:                                                                   

        NAME                                STATE     READ WRITE CKSUM
        bpool                               ONLINE       0     0     0
          /media/SAMSUNG/backup/test/bpool  ONLINE       0     0     0

errors: No known data errors

Megnézve kiderül, hogy minden adat megvan, de úgy gondoltam, sikálja át a ZFS-FUSE, hátha vannak hibák:

authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # zpool scrub bpool
authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # zpool status
  pool: bpool                                             
 state: ONLINE                                            
status: The pool is formatted using an older on-disk format.  The pool can
        still be used, but some features are unavailable.                 
action: Upgrade the pool using 'zpool upgrade'.  Once this is done, the   
        pool will no longer be accessible on older software versions.     
 scrub: scrub in progress for 0h0m, 0.00% done, 26h2m to go               
config:                                                                   

        NAME                                STATE     READ WRITE CKSUM
        bpool                               ONLINE       0     0     0
          /media/SAMSUNG/backup/test/bpool  ONLINE       0     0     0

errors: No known data errors

Hétfő 16 óra

Az átvizsgálás megtörtént, 50 perc alatt talált egy checksum hibát, ami nem vészes:

authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # zpool status
  pool: bpool                                        
 state: ONLINE                                       
status: One or more devices has experienced an unrecoverable error.  An
        attempt was made to correct the error.  Applications are unaffected.
action: Determine if the device needs to be replaced, and clear the errors  
        using 'zpool clear' or replace the device with 'zpool replace'.     
   see: http://www.sun.com/msg/ZFS-8000-9P                                  
 scrub: scrub completed after 0h51m with 0 errors on Mon Nov  8 16:25:40 2010
config:                                                                      

        NAME                                STATE     READ WRITE CKSUM
        bpool                               ONLINE       0     0     0
          /media/SAMSUNG/backup/test/bpool  ONLINE       0     0     1  4.50K repaired

errors: No known data errors

Megkezdődik a tartalom hálózaton való visszatöltése:

authglaptop:/media/SAMSUNG/backup/test # dd if=bpool | ssh root@javaforum.hu dd of=/dev/da0s2d

Hétfő 18 óra

Újabb két óra alatt felmásolódott a megjavított pool, a szerveren is nézzük meg, hogy jó-e:

This module (opensolaris) contains code covered by the
Common Development and Distribution License (CDDL)
see http://opensolaris.org/os/licensing/opensolaris_license/
WARNING: ZFS is considered to be an experimental feature in FreeBSD.
ZFS filesystem version 6
ZFS storage pool version 6
freebsd# zpool import -a
cannot import 'bpool': pool may be in use from other system, it was last accessed by authglaptop (hostid: 0x7f0200) on Mon Nov  8 16:26:04 2010
use '-f' to import anyway
freebsd# zpool import -f -a
freebsd# zpool status
  pool: bpool
 state: ONLINE
 scrub: none requested
config:

        NAME        STATE     READ WRITE CKSUM
        bpool       ONLINE       0     0     0
          da0s2d    ONLINE       0     0     0

errors: No known data errors

Öröm és bódottág, a módszer megvan, már csak a 8G helyett 280G méretre kell kidolgozni a részleteket: elkezdtem a hordozható 320GBájt kapacitású HDD-ről lementeni a rajta lévő dolgokat, ugyanis rá kell majd másolnom a 280GBájt méretű második pool tartalmát, mint fájlt. Ehhez olyan fájlrendszer kell, amelyik képes egy fájlként 280G méretet kezelni, a FAT erre nem képes, NTFS-t nem eszik a FreeBSD ebben az állapotában, marad az ext2fs, megformázom gyorsan a HDD-t.

Hétfő 19 óra

A rendszer fájlrendszerek megvannak és működnek, a normál módon el tud indulni a szerver, már csak a 280G méretű adatokkal megrakott pool kell, ehhez hazafelé menet a már említett 320G kapacitású USB HDD-t csatlakoztatom a szerverhez és elkezdem a másolást, amikor nem várt akadályba ütközök:

# mount -t ext2fs /dev/da1s1 /mnt
# cd /mnt
cd: not a directory: /mnt

Hopszi, ez így nem lesz jó. Fél óra keresgélés után találtam egy fórumot, ahol kiderült, hogy a 7.x FreeBSD csak és kizárólag a 128 alapszámú inode táblázatot képes kezelni, ezért újra kell formázni a hordozható HDD-t, persze ezt a Linux-os laptopon, mivel a FreeBSD-n nincs telepítve ext2fs fájlrendszer kezeléséhez program, telepíteni meg nem tudok:

# mkfs.ext2 -I 128 /dev/sdb1
# tune2fs -m 0 /dev/sdb1

Ezzel már működik a dolog, elindul a másolás, ami várhatóan éjfél után fejeződik be.

Hétfő kb. 23 óra

A szerver újraindul "mindössze" 240G másolása után, viszont az USB HDD-t előbb ismerte fel, mint a RAID tömböt, így nem tud elindulni, korán reggel legalábbis ez a kép fogad. Nagyon remélem, hogy nincs hardverhiba.

Kedd 6 óra

Tanulva a tegnapi dugóból HÉV + villamos kombinációval indultam a szerver felé, hogy az USB HDD-t kihúzzam, újraindítsam a gépet majd visszadugjam a HDD-t.

A reggeli dugók 7 óra körül kezdődnek, ezért reggel hatkor a kutya se jár az utakon, így mehettem volna autóval is, előbb értem volna oda és kényelmesebben is, de sajnos ebbe nem gondoltam bele: ismét egy rossz döntés.

Kedd 7 óra

A szerverteremben más ismerősként fogadnak, bár a személyi igazolványt továbbra is elkéri az őr: "Hátha álarcot húztam..."

A HDD kihúzása, majd újraindítás után a szerver él és virul, most rescue módban elindítva másolja a 280GBájtos pool-t az USB HDD-re, én pedig befutok a munkahelyemre, mert meglepő módon kedden is kell dolgozni.

Kedd 11 óra

A másolás befejeződött, közvetlen másolással 3,5 óra alatt megvolt a kb. 280GBájt megmozgatása. Egy laptoppal a kezemben visszamentem a szerverhez, a ZFS-FUSE – a bpool-hoz hasonlóan – egy megtekintéssel megjavította a dpool-t is, USB HDD ment vissza a szerverbe, a másolást elindítottam, és mentem vissza dolgozni.

Kedd 15 óra

A visszamásolás is befejeződött, visszamentem a szerverhez, rescue módban már be tudta tölteni mindkét pool adatait, minden adat meglett. Eddig benntartott levegő kifúj. Észreveszem, hogy esik. Eddig nem tűnt fel. (smile)

Kedd 16:03

A normál működés visszaállt, minden lényeges szolgáltatás fut és elérhető.

Konzekvencia

Legyen mentés. Egy mentés nem mentés, legyen még egy mentés valahol. Gondolkodj, mielőtt cselekszel. Ne ítélj túl hamar, lehet, hogy nem annyira rossz a helyzet, mint elsőre látszik. Legyen rugalmas munkaidőd, ha van maszek munkád. Legyen olyan főnököd, aki szintén maszekol, szintén szervereket üzemeltet és megérti a helyezetet... (smile)

A ZFS fájlrendszerrel továbbra is meg vagyok elégedve, hiszen semmi adat nem veszett el, a hiba a FreeBSD 7.x EXPERIMENTAL ZFS alrendszerében volt – két héten belül frissítek 8.x FreeBSD-re, amely megoldja a ZFS probémák jelentős részét... remélem. (smile)

Nagy szégyen ért

Hát emberek, nagy szégyen ért a hétvégén... (sad)

Pénteken este Bp-ről indulva szinte azonnal kiégett a bal oldali tompított izzó, sunnyogtam sötétben félvakon, erre aznap hat rendőrrel is találkoztam a hatos úton Pécs felé, ebből négy baleset volt és terelték a forgalmat, kettő pedig csak úgy figyelt az út szélén, de nem szólt egyik sem... (smile)

Nah, szombaton vettem két darabos Osram kitet, hogy majd kicserélem. Kinyitottam a motorháztetőt és visszacsuktam, hogy átgondoljam a helyzetet, mivel a kezem nem fért oda, ahol elvileg az izzóhoz lehetne férni. Második nekifutásra kicsavaroztam az akkumulátort a helyéről, arrébb taszajtottam, az izzót védő műanyag fedelet még úgy-ahogy le tudtam varázsolni, a kábelsarut le tudtam húzni, de nem jutottam tovább, az izzót tartó fém fület nem tudtam kioldani: se a kezem nem fért oda, se nem láttam, hogy mit kellene hova pöccinteni... a használati kézikönyv nem segített túl sokat... (smile)

Hazafelé gondoltam, ha megszólít a rend zord őre, hogy miért nem világítok rendesen, akkor felnyitom a motorházat, kezébe nyomom a csereizzót meg a kézikönyvet, hogy sötétben szerelje ahogy tudja... (smile)

Az is eszembe jutott, hogy mit csinálok, ha kiég a jobb oldali is? Ahhoz még ennyire se tudok hozzáférni az ablakmosó utántöltőtől és a fékcsövektől, pláne ha kiég a reflektor izzó, ahhoz majdnem a hűtőt kell levenni, ahogy nézem, mert a hűtő feletti műanyag lemezt le kell műteni, az index cseréhez pedig a kerék irányából kellene benyúlni a kézikönyv szerint... (smile)

Miért nem hegesztik le a motorháztetőt, ha ennyire szerelhetetlen a kocsi? Az ablakmosót után lehetne tölteni a kesztyűtartóból és nem égnék a család előtt, hogy már egy izzót se tudok cserélni... (big grin)

Jah, vasárnap jártam szüleimnél vendégségben, apám - annó autószerelő szakmában dolgozott - rögtön ráugrott a témára, hogy majd ő megmutatja hogy kell, na az ő keze se fért oda, aztán felhívta valami autóbontós haverját, aki azt mondta, hogy sokkal egyszerűbb, ha levesszük a hűtő feletti műanyag lemezt, kicsavarjuk a lámpatest két csavarját, kitekerjük balra ütközésig a kormányt, majd a bal első kerékjáratban kipattintunk egy patentot, és akkor a lámpatestet kis gyakorlással lehet játszani a helyéről, kinn meg már kényelmesen cserélhető... mondtam, hogy beviszem szervizbe, ha hozott anyagból ezerötszáz cserélik, akkor kicseréltetem, ha nem, akkor a parkolóban felgyújtom... (tongue)

A fő kérdés: én vagyok ennyire béna, vagy ez tényleg ilyen mutatvány?

...tartja a mondás.

A laptopom hétről-hétre hangosabb lett az utóbbi időben, a benne lévő két ventilátor szinte megállás nélkül hajtotta a levegőt, ami nem is lenne baj, ha dolgoztattam volna a gépet, de az utóbbi időben nem okoztam különösebben semmi terhelést, semmi oka nem volt arra, hogy ilyen tempóban hűtse magát. Egy idő után elkezdett melegedni is az intenzív önlegyezés ellenére, aminek egy ideig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, de a héten már a teljesítmény rovására ment a dolog: a CPU gyilkos Flash reklámok, videók, játékok szaggatni kezdtek... mivel a gép volt már szervizben halott videókártyával, előkaptam az NVidia-Settings alkalmazást, amely rögtön panaszkodoni kezdett, hogy 85 fokos a GPU mag, a kártya önmagán pedig 65 fokot mért, s ezt éreztem is: szinte égettek a kártya feletti billentyűk. A lassulás oka az volt, hogy a Flash nem csak CPU, hanem GPU gyilkos is, a magasabb hőmérsékleten pedig önmérsékletre szólította fel magát a GPU.

Elszörnyegtem, amikor utánagondoltam, hogy mikor fújkáltam ki utoljára szegény gépet, mivel ez a nagy esemény bizony másfél éve lehetett – még az előző lakás képei bukkantak fel vizuális memóriámban, bár a dátumra nem emlékeztem kristálytisztán. Nosza, elugrottam sűrített levegős spray ügyében egy közeli barkácsáruházba.

A kereskedelemben kapható sűrített levegős spray tagja a hülyén elterjedt neveknek, mint a beton talpfa vagy a műanyag üveg, lévén nem sűrített levegő van benne. Az olcsóbbak cseppfolyós propán-butánnal vannak töltve, amely igen erősen tűzveszélyes – elég egy apró szikra és az éppen tisztított berendezés porig ég a műhellyel-lakással együtt. A drágább "sűrített levegős spray" fluorozott szénhidrogénnel van töltve, amely ugyan nem robban az ember arcába, mivel nem gyúlékony, ellenben remekül rombolja az ózonréteget.

A tisztogatás remekül sikerült, azóta a gép csöndes, nem tekernek túlságosan a ventilátorok, az NVidia-Settings pedig 45 fokos kártyahőmérsékletet és 50 fokos GPU maghőmérsékletet mutat, amely teljesen normálisnak tűnik. Ennek ellenére nem fogom megúszni, hogy jobban ki ne tisztítsam, mivel a por és kosz kifújása nem elég hatékony, a hűtőbordákon és a ventilátor lapátokon ilyenkor még ül némi por és röhög a markába, de már nem sokáig... (smile)

Bizony mondom néktek, e szent napon írva vagyon a naptáramba: félévente laptoptakarítás lőn vala.

Éles tesztüzem

Összeomlott a tűzoltók új riasztási rendszere...

A tűzoltóság szerint ez csak tesztüzem volt, az Erőgazdálkodási és Riasztási Információs Rendszer (ERIR) új változatát hivatalosan kedden helyezték üzembe.

Egyébként – szokás szerint – annyi történt, hogy a győztes cég megnyerte valamilyen "oknál" fogva a munkát, amelyet azonnal kiadott valamelyik projektcégének, a projektcég kiadta a megszokott fejlesztő cégének, a megszokott fejlesztő cégnek éppen nem volt elegendő fejlesztője, vagy a szabad fejlesztők éppen nem értettek ehhez a területhez, esetleg még az is előfordulhat nem ritkán, hogy egyátalán nem csináltak még ilyen munkát. Ebből következően a fejlesztő cég körülnézett a piacon és hamar-hamar-gyorsan-gyorsan felvett mindenféle gyütt-ment olcsó embert az utcáról projektmunkára, esetleg egy-két szakértőbb embert architect pozícióra – de ez ritka dolog egy ilyen projektben, általában a fejlesztő cég valamelyik – szakmából 5-15 éve kikopott – vezetője a fő-fő architect... (smile)

Ha mindez megvan, akkor sejthető, hogy a tápláléklánc alján már csak a pénz felének a harmada létezik kézzelfogható formában. Ekkor indul be a tényleges munka, amelyet így már alapból 1-2 hónap csúszás jellemez, de a projektvezetők optimisták, hiszen annyi ember dolgozik a projekten, hogy szinte egymást akadályozzák a munkában, így a projektre tervezett idő első fele szép és lassú munkával el is telik.

Persze a megbízó egyre idegesebben toporog, mivel nem lát semmi terméket, ezért a beszállító elkezdi használni a "szerkezetkész" fogalmat, amely ebben az esetben azt takarja, hogy valami GUI építővel összedobnak gyorsan pár képernyőt, amelyen lehet kattintgatni, de a dolog mögött még nincs üzleti logika – lévén a színfalak mögött már harmadszor térnek át gyökeresen más keretrendszerre, mivel az előzőekkel nem tudtak egy-egy feladatot megoldani, a vállalkozói réteg mélysége pedig rengeteg információt torzít el, a fejlesztők sokszor rá se ismernének a megrendelő igényére.

Amint a projekt tervezett idejének a felén túlhalad az idő, a projektvezetők kezdenek idegesek lenni, mivel az alsó szinten a pénz 90 százaléka már elfogyott, de felmutatható prototípus még messze nincs, pedig lassan felhasználói teszteket kellene futtatni. Ekkor a középső projektcég – mint vízzáró réteg – a pánikhangulat elkerülése végett elkezdi akadályozni a kommunikációt a tényleges munkát végző és a pályázatot nyerő cég között. Eközben végtelen prémiumot kezd ajánlani a fejlesztő cég vezetőinek, ha időre sikerül befejezni a feladatot, miközben a megbízótól időt próbálnak szerezni, például arra hivatkoznak, hogy az élesbe helyezéskor erős napfolttevékenység várható, ezért el kell azt halasztani legalább két hónappal.

A fejlesztő cég vezetői a végtelen prémiumok csábító ígéretére elkezdik bevezetni a 16 órás munkanapot, illetve a "minden nap hétköznap" nevű játékot, igyekeznek rábeszélni a projektmunkára beszervezett embereket arra, hogy a karácsony csak egy napos, illetve szombatra és/vagy vasárnapra is bevezetik a szabadság fogalmát. Ha az utolsó senki fejlesztők zúgolódnak, akkor apró hibákra való tekintettel példát statuálnak és kirugnak pár embert, akiket már úgysem tudtak volna kifizetni pénz hiányában.

Ahogy sejthető, a projekt nem fejeződik be határidőre, mivel a tesztek során kiderül, hogy tíz párhuzamos felhasználót már nem bír el a combos szerverpark, s ekkor a fejlesztők fele mindenféle cache megoldások integrálásával kezd bajlódni a saját területén. Amikor már száz párhuzamos felhasználót is elbír a rendszer a terheléses teszteken, akkor kiderül, hogy a fejlesztői gépen fejlesztett és tesztelt alkalmazás furán viselkedik cluster alapokon, mivel az újonnan belépő felhasználók adatai valahogy keverednek a már belépett felhasználók adataival. Ekkor a fejlesztők fele azzal kezd foglalkozni, hogy az rendszerbe került tucatnyi cache megoldások tartalmát összehangolja, hogy elosztott környezetben is tudjon futni a szoftver. Ezek után kiderül, hogy az alkalmazás elkezd memóriát fogyasztani, s az éles terhelés esetén naponta két újraindítással lehetne csak üzemeltetni.

Nagyjából három hónapos késés után kezd a projektet megnyerő cég vezetője rendszeres látogatásokat tenni a helyszínen, hogy jelenlétével és csoki-üdítő-gyümölcs-vacsora kombinációval munkára bírja az alja népet, de a fejlesztők már régen lemondtak arról, hogy valaha működni fog az a kódhalmaz, amelyet most írnak át ötödszörre.

Minden egyes új build után a tesztelők először azt mondják, hogy mehet a dolog, így összetrombitálják a sajtót, hogy most fog élesbe menni ez a nagyszerű termék, amelyhez foghatót még nem látott a világ, amikor valamelyik fejlesztő talál egy végzetes hibát, amely éles üzemben katasztrófát idézne elő. Ez megy hétről-hétre, a sajtó már csak ásít az újabb próbálkozásra, a projekten dolgozók pedig napról-napra fogynak.

Előbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor a projektet – függetlenül annak állapotától – élesbe kell tenni. A projektmunkára szerződött fejlesztők ekkor már legalább kétszer lecserélődtek új arcokra, akiknek fogalma sincs már arról, hogy bizonyos sorok miért vannak bizonyos helyeken a forráskódban, s már csak egy maroknyi keménymag küzd azzal, hogy élesíthető állapotba kerüljön a kódhalmaz. A projektvezetésre átragad a fejleszők letargiája, és "nekünk már úgyis mindegy" alapon rábólintanak az élesítésre, az önéletrajzokba pedig változatos hazugságok kerülnek, mintpéldául "az utóbbi két évben háromszor volt négytalálatosom a lottón, és most fogyott el a pénz".

A kitett build látszólag egész jól viseli a terhelést és a felhasználók érdeklődését, amikor kiderül, hogy olyan részen van hiba, amelyet senki nem tesztelt és/vagy a teszteset rossz volt, így a visszaálláson kezd gondolkodni a döntési gépezet, a menedzsment pedig egy jól hangzó érvet vesz elő: ez csak egy éles tesztüzem volt.

A mese természetesen kitalált történet, a valósághoz semmi köze nincs. (smile)

Az SzJA csökkentésről

Sok embertől hallottam vissza, hogy jövőre nagyon jó lesz mindenkinek, mivel az SzJA csökkentés mindenkire érvényes. Akit érdekelt a dolog, az utánaolvasott a hatásoknak, én is ezt tettem, megrágtam jól, hogy emészthetőbb legyen... így legalább rajtam kívül más is gondolkodik a dologról... (smile)

Az SzJA csökkentés alapja az egykulcsos személyi jövedelem adózás, amelynek az a lényege, hogy mindenki keresettől függetlenül adózik, az adókulcs nem növekszik a jövedelemmel, a személyi jövedelemadót tekintve mindenki azonos arányban viseli a köz terheit. Ilyen adó az ÁFA is, amelyet mindenki egyformán fizet, ha egy adott terméket megvesz, a terméken lévő adó nem függ a vásárló jövedelmétől. Az eddigi progresszív személyi jövedelemadó a magasabb jövedelemmel rendelkezőket jobban érintette, mivel bizonyos jövedelem felett többet von(t) el az állam adó formájában. Sajnos az SzJA csökkentés nem jelenti azt, hogy jövőre mindenki jobban jár, nem jelenti azt, hogy több pénzt kap kézhez jövőre, ahogy az se feltétlen igaz, hogy a gyerekvállalást ösztönözné az új adórendszer.

Vegyünk egy viszonylag jól keresőt, legyen a fizetése 250e forint. Ez a személy idén kézhezkap 162e forintot, jövőre csak 157e forint kerül a borítékba. Ha van egy gyereke, akkor idén kap 174e forintot, jövőre pedig már 179e forintot (családi pótlékkal együtt természetesen). Ez az öt ezer forint különbség nyilván gyerekvállalásra fogja ösztönözni a családot, amikor köztudott, hogy az első gyerek a legdrágább, mivel meg kell venni mindent, amit a többi gyerek örökölni tud. Ha a második gyereket tervezné az ember, akkor idén kapna 189e forintot, jövőre kap majd 204e forintot, tehát a második gyereknél már 15 ezer forint a különbség az új adórendszer javára, ez gyerekenként alig 8 ezer forint. A harmadik gyerek esetén idén 222e forint a járandóság, jövőre 254e a kézhez kapott összeg, vagyis itt már 32e forint az előny az új adórendszer javára, ami markáns változás.

Az sem segíti a gyerekvállalást, hogy a megszokott infláció felett fognak emelkedni az árak, hiszen a 360 milliárd forintos válságadó felét a megszorongatott cégek nyilván átterhelik a vásárlókra – lásd a bankadó óta átlagosan 15-20 százalékot emelkedtek a banki költségek – ennek jelentős része a betéti és hitelkamatok közötti kamatmarzs növekedéséből következik. A megadóztatott cégek arra a kb. 3,5 millió alkalmazottra fogják terhelni a költségeiket, akik alig kapnak több pénzt kézhez, mint eddig. Összességében nem jelent sokat az a 4-6e forint, amennyivel havonta több pénzt hagy az ember a boltban és/vagy fizet ki az villanyért/fűtésért, vagy a telekommunikációs eszközök használata után... de ez a kis összeg pont fedi azt a pénzt, amennyivel a kétgyerekes átlagkeresők többet kapnak.

A 250e forintos bruttó havibér évente 3 millió forint, tavaly a kb. 4 millió bérből és fizetésből élő adózó kb. 85 százaléka keresett ennél kevesebbet(az_adozok_14_szazaleka_fizeti_az_szja_ketharmadat). Ez azt jelenti, hogy a kormány adóterve az emberek 85 százalékának szinte nem ad semmi előnyt, kivéve, ha a szülők vállalnak a meglévő kettő mellé egy harmadik gyereket is.

Mivel az adózók 85 százaléka bruttó 250e forintnál kevesebbet keres, biztosra vehetjük, hogy a maradék 15 százaléknak ennél több a fizetése. Ezen 15 százalékból kb. 12 százalék keres 250e és 500e forint között. Sejteni lehet, hogy ebből a kb. 450 ezer emberből a többségnek a fizetése a 250e forinthoz közelebbi végén van a tartománynak, s nem az 500e forintot veri a havi juttatása.

Aki gyerekkel nem, de 500e forint bruttó fizetéssel büszkélkedhet, annak idén 277e forintot utal a cég, jövőre ez 311e forint lesz, a különbség 34e forint. Aki nettó 300e forint körül tud fizetést hazacipelni havonta, annak általában nincsenek olyan gondjai, hogy miből vesz ennivalót a hónap végén – hacsak nem vállalta túl magát hitelekkel. Ha nem vállalta túl magát, de teljesen véletlenül svájci frank alapú hitele van, akkor ez a 34e forint segítséget ad ahhoz, hogy a lakás- és/vagy autóhitelt könnyebben fizetni tudja, de nem fogja azonnal bedönteni a gazdaságba ezt a plusz pénzt. A jólkereső adóalanyunk közel 56e forinttal több pénzt kap egy gyerek után, ez azonban csak 22e forinttal több, mint amennyi pénzt gyerek nélkül kap januártól. Úgy gondolom, hogy 22e forint – a fizetésének 6-7 százaléka – nem fogja gyerekvállalásra ösztönözni. Két gyerek esetén az idei és a jövő évi fizetés között már 81e forint különbség van, de a kormánynak a második gyerek csak 24e forintot ér – ám a harmadik trónörökös már 180e forint előnyt jelent jövőre, a harmadik gyereket 100e forinttal támogatja az állam.

Látható, hogy a 12 százaléknyi középosztályt célozta meg a kormány azzal az üzenettel, hogy az esetleg meglévő két gyerek mellé vállaljanak további gyerekeket. A gyerektelen pároknak nem adott túl sok ösztönzést – hiszen a gyermektelen szülők 97 százalékának mindössze fejenként és havonta maximum 22e forinttal járul hozzá az első gyermek költségeihez, továbbá a gyermektelen szülők 85 százalékának pedig csak maximum hat ezer forint a gyerekvállalásra való buzdítás a kormány részéről.

A gyermektelen család mostanában szitokszó a (kormány)politikusok szájából, ám ha belegondolunk: – például – egy három gyermeket felnevelő pár 50 éves korára adózási szempontból gyermektelen családdá alakul át, mivel a 30 éves korukban vállalt harmadik gyerek is 20 éves lesz, és még legalább 15 év van a nyugdíjukig. Ha egyenletes korfát képzelünk el, akkor azt kell látnunk, hogy egy-egy korosztály kb. 150 ezer embert jelent, az 50-65 éves korosztály több mint 2 millió embert jelent... az adórendszer biztosan hátrányosan érint több mint 1 millió rendezett életvitelű dolgos családot, akik az új adórendszerben kevesebb fizetést fognak hazavinni!

A társadalomkutatók szerint mostanság kétkeresős családmodellt tekintve a gyerektelen párok, illetve az egykét nevelő családok vannak többségben, ahol kettő gyerek van, ott már ilyen mértékű támogatás nélkül is el tud férni egy harmadik gyerek, ha a szülők ezt akarják... nem kell nekik ilyen mértékű többletpénzt ígérni. Sokkal nagyobb probléma, hogy mindkét keresőre szüksége van egy családnak a megélhetéshez. Gyerek vállalásakor a feleség kiesik a munkaerőpiacról egy ideig, a munkaerőpiac azonban nem rajong a kisgyerekes anyákért, így pedig – hiába adnak a már dolgozóknak több pénzt – továbbra is a megélhetést "veszélyezteti" egy gyerek érkezése, egy átlagkeresővel a család nem tud hosszútávon megélni. Hasznosabb lenne ezt a többletpénzt részmunkaidős állások támogatására fordítani, ezzel egy anya egyensúlyt tud találni a gyermeke és a munkaerőpiac között, nem kell hosszú órákra bölcsödébe vagy óvodába száműznie gyermekét, ám mégis dolgozik valamennyit, nem esik ki a szakmájából se.

A felső százötvenezer – vagyis a maradék 3 százalék – jelentősen meg lett támogatva. Nem panaszkodok vagy irigykedek, én a hétszázhúszezres fizetésemmel ide tartozok, gyerektelenül idén 367e forint helyett jövőre közel 457e forintot fogok kapni, ez 90 ezer forinttal több, mint idén. Ha lenne egy gyerekem, akkor idén 379e forint lenne a havi fizetésem, jövőre 480e forint érkezne a bankszámlámra. Idén 12e forint anyagi könnyebbséget jelentene a gyerek (családi pótlék), jövőre 22e forintot ér az első gyerek az államnak (10e forint plusz a családi pótlék). Hogy is mondjam, ha havonta 450 ezer forintot tudok elkölteni, akkor igen esélytelen, hogy ez a tízezer forintnyi többlet pénz lendít majd át azon a határon, hogy a feleségemmel gyermeket vállaljunk. Ilyen fizetés mellett nem anyagi okok állnak a háttérben.

Visszatérnék a 90 ezer forintnyi "fizetésemelésre". A kiemelkedően kereső adózóknak – legyenek akár gyermektelenek, akár neveljenek fél tucatnyi gyermeket – kiemelkedően sok pénzt hagy a zsebében az új adórendszer: örülök ennek a pénznek, a több pénz mindig jól jön, de nem tudok felhőtlenül boldog lenni, mivel ezt a pénzt a kormány másoktól veszi el. Azoktól a kis keresetű emberektől, akik pénzügyi ismeretek hiányában nem gondolják át cselekedeteiket – legyen az hitelfelvétel, megtakarítás vagy nyugdíj-előtakarékosság. Sajnos úgy érzem, hogy akik felelőtlenül átlépnek az állami nyugdíjrendszerbe, azoknak az évek alatt megtakarított pénzét fogom jövőre hónapról-hónapra megkapni.

A kormány úgy gondolja, hogy ezzel a plusz bevétellel majd felpörgeti a belső fogyasztást, hiszen az emberek majd kezdenek ezzel a pénzzel valamit. A terveim szerint ebből a pénzből megtakarítás lesz, mivel a kormány 14 hónapig – vagy tovább – bizonytalanságban tartja a nyugdíjpénztári vagyonom, a bizonytalanság pedig takarékoskodásra késztet. Ha úgy döntök, hogy nem teszem biztos helyre a teljes összeget, hanem egy részéből inkább a fogyasztásom növelem, akkor olyan dolgokat fogok venni, amelyeket külföldön gyártanak, vagy önálló életemben először külföldre fogok menni nyaralni, a jelenleginél többet nem tudok magyar piacról fogyasztani. Ha minden magasabb jövedelmű adózó hasonlóan gondolkodik, akkor nem lesz több a belső fogyasztás, nem fog felpörögni a gazdaság.

Ha a három bekezdéssel előbb említett 150 ezer embernek havonta csak 100e forinttal több pénzt hagy az állam a fizetési borítékjában, akkor az évente 180 milliárd forintjába kerül az államnak, de a "felső tízezer" jelentősen rontja a statisztikát, hiszen több megyében is százmilliós nagyságrendben vallottak be bérjellegű jövedelmeket adózók. Ez a pénz az adót fizetők 85 százalékának hiányozni fog, a maradék 15 százalék pedig nem feltétlen van rászorulva erre az összegre.

Külön érdekesség, hogy a kormány a harmadik (negyedik, ötödik, ...) gyereket kiemelkedően jutalmazza, de csak akkor, ha a szülők (legális) jövedelme magas, így büntetve vannak azok, akik kis jövedelemmel, vagy jövedelem nélkül nevelnek gyerekeket. A gyermektelen párok gyerekvállalását nem segíti az, hogy majd valamikor – a harmadik gyerek születésekor – sok pénz marad a családnál, hiszen az első gyerek több pénzbe kerül, mint a több gyerek, mivel sok olyan dolgot kell megvásárolni, amelyet a később érkező gyerek majd örökölni tud: babakocsi, gyerekülés, pelenkázó, gyerekbútorok, csecsemő- és kisbaba-játékok, stb.

Ez a "harmadik gyerek" támogatási forma azonban a jogosultság másik végén is gondot fog okozni, amikor a legidősebb gyerek felvételt nyer egy főiskolába. Egy bruttó 250e forintot kereső szülő pont elég ok arra, hogy a gyerek ne kerüljön kollégiumba, szerencsétlen gyerek kénytelen albérletben lakni, ezzel egyidőben a szülők jövedelme igen nagymértékben csökken, mivel három gyerek helyett már csak kettő gyerek után kapnak többlet-fizetést.

Mindezek grafikonon

Összeszedtem az idei és az új adórendszer adta számokat, és grafikonon ábrázoltam puszta értékeket, illetve a különbséget. Remélem a grafikonok önmagukban elég magyarázatot adnak, de ehhez hozzátettem még egy kevés megjegyzést. A bruttó 700e és a 800e forintos fizetés nettó összegét korrigáltam a TB plafon miatt bekövetkező nettó fizetés emelkedéssel.

Gyerektelen adózó fizetésének alakulása


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

2010

76510

107215

137920

162405

185490

210760

231940

274300

316660

366572

418432

2011

74280

105370

133480

156950

186540

217630

248720

310900

373080

443210

515390


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

Különbség

-2230

-1845

-4440

-5455

1050

6870

16780

36600

56420

76638

96958

Amint látszik az új adórendszerben a bruttó 250e forintnál kevesebbet keresők vastagon rosszul járnak – ha nem nevelnek gyereket. Emlékezzünk, a bérből és fizetésből élők 85 százaléka bruttó 250 ezer forintnál kevesebbet keres. Sajnos az adózók többségének gyermektelen csoportja egyrészt összegszerűen kevesebbet kap, másrészt a válságadók hatását figyelembe véve még vastagabb lesz a fizetésben a különbség – természetesen a munkáltatók figyelembe vehetik béremelésnél ezt a tényt, és az alacsony keresetűeknek többet emelhetnek, mint a magasabb keresetűeknek, feltéve, hogy ki tudják gazdálkodni.

Egy gyerek nevelése


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

2010

88710

119415

150120

174605

197690

222960

244140

286500

328860

378772

430632

2011

94700

127570

155680

179150

208740

239830

270920

333100

395280

465410

537590


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

Különbség

5990

8155

5560

4545

11050

16870

26780

46600

66420

86638

106958

Az új adórendszerben az első gyermek megszületését mindössze 5-9 ezer forinttal jutalmazza a kormány a családok felét tekintve, ugyanis bruttó 200e forintnyi fizetésig mindössze ennyivel kapnak több fizetést a gyereket vállaló szülők.

Kettő gyerek nevelése


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

2010

103110

133815

164520

189005

212090

237360

258540

300900

343260

393172

445032

2011

109100

150350

180080

203550

233140

264230

295320

357500

419680

489810

561990


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

Különbség

5990

16535

15560

14545

21050

26870

36780

56600

76420

96638

116958

Kettő gyerek esetén már markánsabb az új adórendszer többlete, de itt is az látszik, hogy bruttó 200e fizetésig 16-18 ezer forinttal többet hagy a kormány a szülők zsebében, ami dícséretes, de az igazi többletet a bruttó 500e forintnál többet kereső rétegnél hagy, akik aránya az összes jövedelem-adózóhoz képest csak három százalék.

Három gyerek nevelése


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

2010

131000

167215

197920

222405

245490

270760

291940

334300

364660

414572

466432

2011

130500

171750

213000

254250

295500

336750

378000

457900

520080

590210

662390


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

Különbség

-500

4535

15080

31845

50010

65990

86060

123600

155420

175638

195958

Három gyerektől kezdve indul be igazán az új adórendszer, de ha jól megnézzük, akkor érdemleges többletet az átlagkeresetnél többet keresőknél hagy, ugyanis az előbb is említett bruttó 200e forintos fizetésig kevesebb fizetést jelent a három gyermek, mint a két gyerek, s a nagy nyertesek továbbra is az adózók szűk 15 százaléka, akik bruttó 250e forintnál többet keresnek.

A fizetések alakulása egy grafikonon


Bruttó bér

100e

150e

200e

250e

Gyerektelen

-2230

-1845

-4440

-5455

1 gyerek

5990

8155

5560

4545

2 gyerek

5990

16535

15560

14545

3 gyerek

-500

4535

15080

31845


Bruttó bér

250e

300e

350e

400e

500e

600e

700e

800e

Gyerektelen

-5455

1050

6870

16780

36600

56420

76638

96958

1 gyerek

4545

11050

16870

26780

46600

66420

86638

106958

2 gyerek

14545

21050

26870

36780

56600

76420

96638

116958

3 gyerek

31845

50010

65990

86060

123600

155420

175638

195958

Felhasznát források

Munkabér kalkulátor: http://hrportal.hu

Megszűnik az APEH

Kaptam egy levelet tőlük – elektronikus formában ügyfélkapun keresztül:

Ezúton tájékozatjuk, hogy a 2009. évi személyi jövedelemadó meghatározott részének 1%-áról szóló 2010. évi rendelkezésében megjelölt, az Szf. tv. 4. §-ába sorolható (civil) kedvezményezett részére az átutalást az adóhatóság teljesítette.

Válaszoljak nekik, hogy köszönöm, amire ők válaszolnak, hogy ők köszönik? Remélhetőleg kiküldik még hárommillió adózónak papíron is, mivel alig 800 ezer ügyfél rendelkezik ügyfélkapu regisztrációval.

Egyátalán miért kell erre biteket és sávszélességet és tárhelyet – pláne drága élőmunkát1 pazarolni, amikor törvényi kötelességük, hogy átutalják? Különben is, miért csak most teljesítették? Az adóbevallásom óta eltelt fél év, ha én késnék fele ennyit két forint adóval, akkor már az ország négy sarkában lógnék felnégyelve.


1: Halkan írom, nehogy meghallják... biztos, hogy nem volt kevés pénz, amíg szépen kitalálták, megtervezték, kifejlesztették, letesztelték és élesítették azt a modult, amely ezt a munkát elvégzi azon a pár százezer ügyfélen, akik valaha kapcsolatba kerültek az APEH-el elektronikus úton. Különben előre drukkolok, hogy gondolkodás nélkül változtassák meg az APEH és a VPOP egyesülése után a konglomerátum rövid nevét NAVH-re, mert akkor bizony a KIB21 szerint nem tudnak többé üzengetni a felhasználóknak... (smile)

A mai nap margójára

Nagy nap volt a mai – ritkán politizálok, de most kivételt kell tennem.

A mai nap vita volt a parlamentben a 98 százalékos különadó kapcsán, amelyet részben alkotmányellenesnek ítélt az alkotmánybíróság, bár a kormány igyekezett megágyazni a törvénynek augusztus 11-én.

A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg.

Ezek után a kormány benyújtotta a hírhedt 98 százalékos törvényt (2010. évi XC. törvény):

(2) A különadó alapjának minősül az (1) bekezdésben említett jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott (bármely esetben a továbbiakban: kifizetett) bevételből - ide nem értve a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevételt (...)
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának a (2) bekezdés szerinti bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része.
(...)
10. § A különadó mértéke a 9. § (2) és (4) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka.
(...)
133. § A II. Fejezet e törvény kihirdetését követő 44. napot követő hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2010. január 1-jétől megszerzett, a II. Fejezet hatálya alá tartozó jövedelmekre kell alkalmazni.

Az ember el tud menni e mellett, mert valóban vérlázító, hogy közpénzből mennyi lenyúlás történt és történik most is – igaz, a lenyúlás nagyon-nagy része nem a végkielégítésekből adódik, hanem a mai napig olajozottan működő korrupciós gépezeten át, amikor csak papíron készül el valami, esetleg csak egy része készül el annak a valaminek, vagy sógor-koma-jóbarát a beszállító, esetleg a számtalan egyéb trükkök egyikét vetik be. Ezek a jelenségek mindmáig mérgezik a közpénzből megvalósuló dolgok költségvetését, az arcátlan végkielégítések csak a jéghegy csúcsát jelentik – ám a korrupciós jéghely ezen csúcsa jól látható messziről is.

Teljesen jogos az alkotmánybíróság reakciója, mivel közpénz egy iskola, egy egyetem vagy egy önkormányzat költségvetése is. Bár összességében ritka eset, de előfordulhat – és elő is fordul, hogy köztiszteletben álló iskolaigazgató vagy önkormányzati középvezető nyugdíjba megy 40 év szolgálat után, s a kormány bruttó két millió forint feletti 98 százalékos adója őt is érinti – s ez bökte leginkább az alkotmánybíróság csőrét – illetve a törvény visszamenőleges hatálybalépése.

Tessék átgondolni a törvényt újra, erről szól az alkotmánybíróság határozata. Bele lehetne írni, hogy nem vonatkozik a törvény a Munka tövénykönyvében előírt végkielégítésekre, hiszen aki egy iskolát igazgatott dolgos évei végén, annak 40 éves munkaviszonya után – ha nem öregségi nyugdíjba megy – 9 havi végkielégítés és legalább három havi felmentési idő jár, vagyis 12 hónapnyi átlagbért kap, amely után természetesen adózik – jó esetben a felét a kezébe kapja. Ha ennek a képzeletbeli iskolaigazgatónak 166e forintnál több a bruttó fizetése, akkor a többlettel már belecsúszik a 98 százalékosan adózó sávba.

Nem is kell ehhez iskolaigazgatónek lenni! Én 7 évig tanítottam, mint pályakezdő tanár, a bruttó fizetésem 135e forint volt 7 éves munkaviszony után. Ha előbb kezdek tanítani és végigdolgoztam volna az életem egyetlen egyetemi diplomával a zsebemben, akkor a minimális fizetésem bruttó 209 ezer forint lett volna 60 évesen, ami alatta van a 2010 évi szellemi foglalkozásúak átlagfizetésnek, de már belecsúszik a 98 százalékos különadóba, ha az utcára tennének a nyugdíj előtt pár évvel... vagyis ha idén tölteném be a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba vonulásomkor aljas szemét erkölcstelen lennék a kormány szerint...

Miért kell szivatni szegény dolgos öregeket, akik fél életüket töltötték a munkahelyükön?

A fent idézett törvény és az utóbbi két bekezdés mutatja, hogy a kormány nem gondolja át a lépéseit, mintha időszorításban vagy lépéskényszerben lenne – nincs idejük az ellenvéleményekre és/vagy a hatástanulmányokra, szakértői véleményekre – a nagyarcú jogászok mindig mindent jobban tudnak, mint a szakmabeli emberek – ezek a jogászok akár törvényt hoznak arra is, hogy a PI értéke 3.2, hogy ne kelljen annyi számot fejben tartani.

A kormány mai válasza legalább annyira vérlázító, mint egy év munkaviszony után 12 havi végkielégítés: az alkotmánybíróság ne szóljon bele ezekbe a kérdésekbe, a törvényt nem változtatjuk meg, a kétmillió forintot meghaladó végkielégítés márpedig a jó erkölcsbe ütközik és pont, akinek nem tetszik, el lehet menni.

(2) Nincs helye felülvizsgálatnak olyan törvény tartalmáról, amely az Alkotmány 28/C . § (5) bekezdése szerint országos népszavazással sem változtatható meg.

Nyilvánvaló, hogy nem a 98 százalékos különadó az alkotmány módosításának oka, hiszen józan ésszel belátható, hogy a "különadó" törvény rossz és jó erkölcsbe ütközik. Az alkotmány módosításának oka a jövőbeli járulékokkal kapcsolatos, megágyaz a 2011 évi költségvetésnek.

A javaslatot Lázár János nyújtotta be. Az a Lázár János, aki 2002 és 2006 között évente 18 millió forintot vett fel költségtérítés címén és nem gondolta úgy, hogy a jó erkölcsbe ütköző dolgot művel.

Csak annyi pénzt vett fel, amennyi jár neki - így kommentálta Lázár János fideszes képviselő azt, hogy a 2002-2006-os ciklusban az Országgyűlés honlapjának tanúsága szerint a legnagyobb összegű, 18 millió forintos költségtérítést vette fel.

Szerinted?

Android játékaim

FallDown 3D

Mostanában Android platform felé nyitottam nem is keveset, sok egyéb mást hanyagolok miatta. Ennek egyik oka az, hogy az első játékom - a FallDown 3D - nem várt sikert ért el, viszik, mint a cukrot, s az Android Market hasonló játékaihoz képest is több kicsit pontra értékelik. Nem mondom, hogy a látvány végletekig kidolgozott, de a játék hatalmas előnye, hogy a piacon kapható gyenge Android telefonokon is működik, illetve a jelenleg futó Android verziók 99.9 százalékán működik, mivel az 1.5 platform verziótól kezdve telepíthető.

A FallDown3D túlnőtte magát, első körben 3D programozásról szerettem volna cikkeket írni, lépésről-lépésre bemutatni a 3D világ felépítését és a szenzorok felhasználását, majd azon vettem észre magam, hogy a játék addiktív, nehéz letenni, így kis rendrakás után publikáltam a Market oldalain... azóta nem tudok kiugrani a mókuskerékből, kéthetente ki kell adni egy új verziót, a játékosok követelik a javításokat, a játék fejlesztését, naponta több ötletet is adnak, hogy mi hiányzik, mit kellene még beletenni, hogy jobb legyen. Őrület... (smile)

Do not get this game unless you plan on adding an extra half hour to your toilet time! Awesome game! Challenging! Fun!

Amit a FallDown3D nem tud, az a játékosok utazás közbeni kiszolgálása, ugyanis ülni kell hozzá (lásd az idézetet) és a gyorsabb-pörgősebb pályákon nem viseli el a rázkódást – lévén a gyorsulásmérő adja az irányítás alapját, így nem lehet a tömegközlekedés közben játszani, csak a buszra-villamosra-metróra várva, vagy bármi más helyen ülve és várva. A következő játékom már nem alapoz a mozgásérzékelőre... (smile)

Pair-pat-war - perpatvar

A játék egy online - így szervert feltételező - körökre osztott ügyességi-stratégia lesz. Adott két játékos, mindkettő látja a saját telefonján a saját és az ellenfél egységeit, akár a klasszikus sakk esetén, s felváltva lépnek. Az egységeknek más-más erőssége és gyengesége lesz – egyszerű sebesség-hatótáv-kanyarodás-védekezés-támadás dimenziók mentén, a játéktéren véletlenszerűen állnak fel. A stratégia abból adódik, hogy melyik egységgel melyik másik egységet támadja meg az éppen lépő játékos, hiszen nem mindegy, hogy hova és mikor lép. Az ügyesség abból adódik, hogy a lépésre adott idő áll rendelkezésre, ez alatt kell a lépés útvonalát megrajzolni az érintő képernyőn... tucatnyi ilyen játék van, mégis kevés az, ahol a játékmenet pörgős... meglátjuk... (smile)

Power of Planets

Az igazi nehéz játék... hobbi projektnek nagy, de idővel mindent meg lehet csinálni... bár két kezemen se tudnám megszámolni, hány félkész programom van ebből a játékból:

Az első részletesebben kigondolt és papírra lejegyzetelt ötlethalmaz alapján '93 környékén ez a játék egy egyszerűbb DOS alapú stratégiai program lett volna, aztán a kor divatja szerint ablakszerű kinézetet kapott, ezek után platformfüggetlen Java programmá alakult, majd jött a Java 3D, végül a webes felület elvetése után a játék (nagy valószínűséggel) először Android platformon fog testet ölteni, a weboldalra minimális információk és statisztikák kerülnek ki...

A játék érdekessége, hogy van (önmagában is megálló) története, így történelme és jövője is, vannak vezérfonalak, a sztori már összeállt, csak ki kell tölteni a megfelelő – emészthető tartalommal, de a Power of Planets oldalon a publikus történet már olvasható – és kritizálható... (smile)

Egy rövid kis videó a jelenlegi állapotról (véletlenszerű térkép kirajzolása 3D motorral – érintőképernyővel mozgatva):