5.2.4. LDAP – mindenre

Az LDAP egy olyan adatbázisok gyűjtőneve, amelyekkel Lightweight Directory Access Protocol-on keresztül lehet beszélgetni, s magát az adatbázist úgy tervezték, hogy sokkal többször és gyorsabban lehet belőle olvasni, mint írni. Alapvető célja olyan adatok tárolása, amelyeket gyakran olvassuk és ritkán írjuk: belépési adatok, email címek, domén adatok, stb.

Hozzuk létre az ldap nevű jail-t:

Adjuk hozzá a /etc/rc.conf állományhoz az újabb jail paramétereit, majd hozzuk létre az új alias-t a bge1 interfészen, s indítsuk el:

Láthatjuk, hogy szépen elindult, ezért lépjünk be, és telepítsük fel az openldap-server csomagot, amely az LDAP kiszolgáláshoz kell:

Ha sikerült feltelepíteni az OpenLDAP csomagot, akkor engedélyeznünk kellene a futását, ezért tegyük a jail /etc/rc.conf állományába a következő sort:

Mielőtt elindítanánk az LDAP szolgáltatást, célszerű megvágni a slapd.conf állományt:

A jelszót változtassuk meg, a secret helyett generáljunk egy biztonságosabban tárolható jelszót, ezt kell beszúrni a rootpw után:

Ezek után indítsuk újra a jail-t, majd lépjünk vissza, és lássuk el kezdő adatokkal az LDAP adatbázist, vagyis hozzuk létre a startup.ldif fájl az alábbi tartalommal:

Majd adjuk hozzá ezt az LDAP adatbázishoz, a jelszó a slapd.conf állományban megadott jelszó lesz (secret):

Kérdezzünk le értékeket próbaképpen:

Az LDAP szerverünk elkészült, használjuk örömmel...

Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet

Auth Gábor auth.gabor@javaforum.hu