3. Az első frissítés

A telepítés során előfordulhat, hogy egy pár hónapos telepítőkészletről telepítünk, hiszen nagyjából fél-egy évente kerül ki újabb kiadás, amely telepítő készlettel jár, ezt hívjuk bináris disztribúciónak. Két bináris disztribúció között forrásból fordítva tudjuk frissen tartani a FreeBSD alaprendszerünket. Nagyon fontos, hogy rendbe tegyük az alaprendszert, a kernelt és a telepített csomagokat, hiszen a frissítés nélkül a szerver stabilitását vagy biztonságát veszélyeztetjük!

3.1. Az alaprendszer frissítése

Mivel a telepítés után egy olyan FreeBSD van a szerverünkön, amely elavult lehet, ezért frissíteni kell rajta. Ehhez a FreeBSD alaprendszer teljes forrását le kell hoznunk, amely némi előzetes munkát jelent. Először is kell egy /etc/make.conf ahol a make parancs globális változóit tároljuk:

A FreeBSD frissítéséhez először a ports adatbázist kell frissítenünk, hogy friss programokhoz juthassunk, ugyanis a feltelepített ports adatbázis az alaprendszerrel együtt elavult, egyébként is érdemes naponta frissíteni, s az első futás el fog tartani egy jó darabig:

Ezek után telepítsük fel a cvsup programot, amely a FreeBSD forrásait szinkronba hozza majd a CVS-ben tárolt forrás aktuális állapotával, a telepítés során a -P azt jelzi, hogy próbáljon meg bináris csomagot szerezni a portinstall, ha ez nem sikerül, akkor fordítson forrásból, így időt tudunk nyerni, s később majd le tudjuk fordítani a telepített programokat:

Most, hogy megvan a cvsup program, hozzuk létre a /usr/local/etc/supfile.sources fájlt az alábbi tartalommal (a _RELENG_7_1 jelenti, hogy a 7.1-es FreeBSD kiadáshoz tartozó forrás érdekel minket):

Majd frissítsük le az alaprendszer forrásokat is:

Nos, a FreeBSD kernelhez kell egy saját konfiguráció, amely jelen esetben csak a nevében különbözik a GENERIC nevű kerneltől (ha nem AMD64 a gépünk típusa, akkor keressük meg a nekünk megfelelő architektúrát):

Ha szükségünk van a DTrace tudásra, akkor ezt be kell kapcsolnunk a kernel fordítása előtt: A fordításkor ebben az esetben az alábbi paramétert is meg kell adni:

Ezek után mehet a fordítás, amely a gép sebességétől függő időt vesz igénybe igénybe (egy átlagos kiszolgón 30 percre lehet számítani):

A fordítás közben esetleg csinálhatunk snapshot-ot a ports és az src mostani állásáról, így folyamatosan tudunk frissíteni adatbázist és forrásokat, szükséges esetben pedig vissza tudunk állni egy korábbi állapotra, másrészt pedig amint külön fájlrendszert hozunk létre, arra a szülő fájlrendszer snapshot-ja nem érvényes (lásd: usr@install):

Ha elkészült a buildworld és az buildkernel, akkor újra single-user módba kell ugranunk, és felcsatolni a ZFS köteteket, a / fájlrendszert pedig írhatóan újracsatolni:

Ha minden rendben van, akkor telepíthetjük az új alaprendszert:

A single-user módban bármikor ki tudjuk adni az exit parancsot, amelynek hatására a multi-user módba kerülünk, tehát nem szükséges egy reboot ahhoz, hogy távolról is hozzáférhessünk a FreeBSD szerverünkhöz.

Az újraindítás után ellenőrizzük, hogy a saját kernelünk fut-e:

3.3. A telepített csomagok frissítése

A telepített csomagokat mindenképpen frissíteni kell, hiszen ezek is a feltelepített kiadással együtt érkeztek – és ugyanúgy elavultak, napi szinten 10-50 csomag frissül, általában mindig van olyan programunk, amelyet tudunk frissíteni.

A csomagok frissítését mindig azzal kezdjük, hogy frissítjük a ports adatbázist: Parancssor

A csomagok telepítéséhez hasonlóan a frissítés is egyszerű:

Nos, elkészült a lehető legfrissebb FreeBSD szerverünk, a lehető legfrissebb kernellel és a legfrissebb csomagokkal.

Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet

Auth Gábor auth.gabor@javaforum.hu